Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Előzetes letartóztatás, nyomozás Dr. Horváth József bünperében Tökölön lényegében nem sok időt töltöttünk mi Komárom megyeiek, csak öt vagy hat napot. Név szerint kiszólítottak minket az "otthonunkból", parancsot kaptunk a kincstári anyag leadására, és miután ez megtörtént, újra bezsúfoltak minket két fegyveres őr kíséretében egy rabszállító kocsiba. Beszélgetni nem volt szabad, nem tudtuk, hogy hová szállítanak. Én mégis megkockáztattam egy kérdést, merre visz az utunk. - Nem fogná be a száját?! - volt a válasz. Különben nem mindegy az magának, hogy hol kapja majd a kötelet a nyakába? - mondta az egyik őrzőnk. Tatabányáig meg sem álltunk. Ott a kocsink behajtott a Komárom Megyei Rendőrfőkapitányság udvarába. Csak akkor jöttem rá, hogy hol vagyunk, mikor a rabszállító kocsiból kiszállítottak, és a már megszokott jelzős vezényszavakkal övezetten lekísértek minket a kapitányság betonpincéjének a cellák előtti folyosójára. Ott megint a szokásos módon falhoz állítottak, és hosszú várakoztatás után egyenként beszólítottak egy helyiségbe. Az ottani egyik rendőrtiszt közölte velem, hogy a Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló fegyveres felkelés szervezésében való részvételem miatt előzetes letartóztatásba helyeznek, és mondta, hogy a cselekményem megfelelő bizonyítékok esetén kötél általi halállal büntetendő. Utána Molnár törzsőrmester "kellő tapintattal" jutási reneszánsz kifejezések rendőri változatainak kíséretében kioktatott, hogyan kell itt viselkednem. - Hogy hívják magát? - kérdezte a törzs. Mondom neki normális hangon a nevemet. - Tyű, a kirilajzumát annak a ronda pofájának, mit ordítozik itt, azt hiszi, hogy én süket vagyok? - rivallt rám. Itt ezentúl csak hangfogóval válaszolhat a kérdésekre. Megértette? Hogy hívják? Suttogva válaszoltam. Most meg azért hordott le a sárga földig, hogy mit motyogok én itt, végképpen nem érteni, mit mondok, és ezt csak azért teszem, hogy őket bosszantsam. Mindezt válogatott trágár szavak kíséretében hozta tudomásomra. Aztán még kétszer vagy talán háromszor is gyakoroltatta velem a megfelelő hangerő alkalmazását, mire végre bekísértetett az egyik őrrel a számomra kijelölt cellába. Cellatársaim és környezetünk Ketten voltak már a cellában, Dr. Molnár István tatabányai ügyvéd és Takács Sándor honvéd százados. Mindketten az 56-os forradalom tatabányai eseményeiben való részvételük miatt kerültek előzetes letartóztatásba. Molnár Istvánnak a tatabányai Forradalmi Munkás és Katonatanácsban volt komolyabb szerepe Horváth Endre és Dr. Klébert Márton fogorvos mellett, Takács Sándor századost pedig a nemzetőrségnek nyújtott segítsége miatt helyezték vád alá. Én előzőleg egyiküket sem ismertem, de az alatt a közel egy hónap alatt, amíg egy cellában voltunk, mindkettőjüket nagyon megkedveltem. A kihallgatás során viszonylag nyugodt voltam, de a cellában sokat törtem a fejemet - ahogy Takács Sándor élcelődve mondogatta - "majréztam", hogy miképpen alakul majd a sorsunk, a családom élete. Ők mindketten jóval derűlátóbban fogták fel a dolgokat, és engem is ilyen irányban igyekeztek befolyásolni. Ez pedig akkor igen sokat jelentett számomra lelki egyensúlyom fenntartása szempontjából. Ezért ma is hálás vagyok nekik érte. A cellánk a félhomálynál világosabb volt, a föld felett lévő ablaka viszonylag elég fényt bocsátott be nekünk. Közvetlenül az ablak előtt volt egy gyomnövény, rajta keresztül tartottuk a kapcsolatot a külvilággal. Ez volt az egyetlen élőlény, amelyik