Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Ezek után újra megforgatta a gumibotot, és elindult, hogy közülünk egyikkelmásikkal személyesen is elbeszélgessen. Mindjárt a hozzá legközelebb állóval kezdte az ismerkedést. Megkérdezte tőle, hogy hívják, honnét jött, mi a foglalkozása. Aztán jött a kényesebbik kérdés, hogy miért van itt. Az illető azt válaszolta, hogy nem tudja, ő nem csinált semmi rosszat, maga sem érti, miért hozták őt ide. Nem tudja? Szegény ember, nem csinált semmit, mégis elhozták őt ide a bűnösökkel együtt. Nocsak csináljon tíz guggolást, hogy felfrissüljön a kobakja, és akkor majd eszébe jut. Megvárta a 10 guggolást, csak közben az égieket is megemlegetve rá-rákiáltott, hogy gyorsítsa a tempót. - No, most majd eszébe jut - mondta az őrmester, és ment a következőhöz. Annak is ugyanolyan kérdéseket tett fel. Úgy emlékszem, az illető jogász volt. Kezdte mondani, hogy az ö internálása vagy tévedésen, vagy rosszindulaton alapul. Várjon csak, bújjon át ötször oda-vissza az ágy alatt, talán addigra kiderül, mi az igazság - mondta az őrmester, és még hozzáfűzött egy-két keresetlen jelzős kifejezést. Utána egy bajai tanár következett. Emlékszem a nevére, Kincsesnek hívták. Az is tagadta esetleges bűnösségét. Ki is oktatta őt alaposan az őrmester, jól lehordta, azt is mászkáltatta az ágy alatt. Mind durvább és mind gúnyosabb lett a hangja, a bajai kollégának már az orrát is kezdte ütögetni a gumibottal. Megfigyeltem, hogy az szerfelett indulatba hozza az őrmestert, ha valaki tagadja a forradalomban való esetleges szerepét. Eszembe jutott, hogy a "konszolidáció" idején nagyon divatba jött a "höbörgés" kifejezés. Ezt velem kapcsolatban is hallottam. Mikolai András, a Dorog Járási Tanács elnöke az egyik megbeszélésükön állítólag kijelentette, hogy Komárom megyében nem lett volna semmi baj, ha a Besey nem höbörög (nem is így, hanem úgy mondta, hogy "höbölög"). Nos, amikor az őrmester hozzám érkezett és a személyi adataim után megkérdezte tőlem, tudom-e, miért vagyok itt Tökölön, azt válaszoltam, hogy tudom. Októberben hőbörögtem - No ez érdekes - mondta az őrmester - és ha tudja, akkor árulja el nekünk, hogy miért került ide. - Azért őrmester úr, mert októberben hőbörögtem - volt az én határozott válaszom. - No végre egy becsületes ember, aki őszintén beismeri a bűnét. No nem mintha ezzel minden rendben volna, de a beismerő vallomás enyhítő körülmény, úgyhogy magának lehetnek reményei - fejezte be a velem való foglalkozást az őrmester. Tovább menve még odaszólt a többiek felé, hogy vehetnek rólam példát. Még két vagy három szobatársunkkal foglalkozott, de lényegesen enyhébb hangon. Ugyanis azok közül is az egyik tett egy olyasféle kijelentést, hogy bár ö nem követett el súlyosabb cselekményt, de hiba volt részéről részt vállalni a Nemzeti Bizottság munkájában. Az őrmester elégedetten távozott tőlünk, valószínűleg magában meg volt róla győződve, hogy eredményesen dolgozott az értelmiség soraiban, volt olyan, aki szavai nyomán beismerő vallomást tett. Az ellátásunk nem volt valami kielégítő. Ebédre mindig lóhúst kaptunk, abból is csak egy-két kockát a levesbe vagy a főzelékre. Azzal együtt, hogy a kenyéradagunkat mindig megkaptuk, úgy ahogy meg lehetett vele lenni. Tökölön való ottlétünk második napján kihirdették nekünk, hogy havonta írhatunk haza, otthonról pedig szintén kaphatunk levelet is, meg csomagot is.