Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

az önálló tantestület létrehozásához szükséges béralapot. így lényegében az Úttörőház a tanügyigazgatás hatáskörébe került. Ez határozott előrelépést jelentett az előzőekkel szemben, amikor is az Úttöröház irányítását elsődlegesen politikai célzattal a városi és a megyei úttörőtitkár látta el. Az önálló nevelőtestület létrehozása és a városi és megyei oktatási osztály irányítása és felügyelete lehetővé tette a szakköri munka jellegének megváltoztatását is a gyermekek életkori sajátosságainak figyelembevételével. A sokféle szakköri lehetőség és a szakköröknek szakszerűbb, a gyermekekhez közelebb álló tevékenysége, a felesleges politikai frázisoknak a kiszűrése a gyermekek és a szülők számára egyaránt mind vonzóbbá tette az ifjúság szabadidejének ilyenszerű lekötését. Ezzel a már említett, meglehetősen gazdag felszereltség jobb kihasználása vált lehetővé, ami sok tekintetben elősegítette az egyes szaktárgyakban tapasztalt jobb iskolai eredményeket is. A saját autóbusz azt is lehetővé tette, hogy az Esztergom környéki iskolák tanulóit is bekapcsoljuk a fent vázolt szakköri tevékenységbe. Ebben is komoly érdemei voltak Nagy Antal igazgatónak. Az itt vázolt és évről évre mindinkább kibontakoztatott pezsgő élet az 56-os forradalom időszakában a kialakult viszonyok folytán természetszerűleg elakadt, november negyedike után a politikai szempontok előtérbe helyezése folytán szinte szétesett. Alig volt az Úttörőházban valamiféle, az előzőekhez hasonló tevékenység. A szakköri munka újjászervezése 1956 után Amikor én a kinevezésemet megkaptam az Úttörőházhoz, az első dolgom az volt, hogy beszerezzek néhány olyan szakkönyvet, melyekből megismerhetem az asztalosmesterség, a vízi élet (csónakázás, evezés) és a turisztika alapvető elméleti kérdéseit és gyakorlati vonatkozásait. Igyekeztem sürgősen megismerkedni az asztalosműhellyel (gyalupad, szerszámok), a csónakállománnyal, és az Esztergomból elköltözött honvédség itt maradt felszereléséből beszereztünk néhány sátrat, bográcsot, csajkákat, kulacsokat. Ezt követte a szakkörök újbóli benépesítése. Felkerestem az iskolák igazgatóit, ismertessék a tanulóifjúsággal a ház újbóli beindulásának szakköri lehetőségeit. Rövidesen újra benépesült a ház, működésbe léptek a szakkörök. A vízi szakkörbe csak VII-VIII. osztályos tanulókat vettem fel, de két csoportnyi tanulót beszerveztem az I. István Gimnáziumból is. Rengeteg munkát fektettem én a szakköreim eredményes működtetésébe. Az asztalos szakkörben megismertettem a tanulókat a különböző faféleségekkel, megtanítottam őket a különböző szerszámok használatára, a különböző alapvető műveletekre. Év végére már egész szép kirándulásokat tettünk a környező hegyekbe. Útközben amennyire lehetett, megismertettem tanulóimat a táj legjellemzőbb állat- és növényvilágával. Ebédre általában paprikás krumplit, egyszer-kétszer bográcsgulyást főztünk, no meg hát a szalonnasütés sem maradt el. Eljött egyszer hozzám az egyik hetedikes tanuló mamája, és kért, mondjam el, hogyan csinálom a paprikás krumplit. Ugyanis - ahogy elmondta - otthon akármilyen ízesre készíti el ezt az ételt, a fia mindig azt mondja, hogy ez nem olyan jóízű, mint amilyet mi főzünk a kirándulásokon a tanár bácsival. Mondtam a kedves mamának, hogy az én paprikás krumplim jó ízét az adja meg, hogy annak elkészítésébe mindig bevonom a tanulókat is. Az ebédet pedig akkor főzzük, amikor már jól kifáradtak a gyerekek a túrázásban, és akármilyen ízű is az a paprikás krumpli, mint az éhes farkasok, úgy nekilátnak, jóízűen elfogyasztják.