Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

A vízi szakkör tagjaival is sokat foglalkoztam. Jól begyakoroltattam velük az evezést a különböző típusú csónakokkal. Június végén aztán több csónakkal lementem velük Szobra az ottani határőrséghez, ahol levizsgáztatták őket. Elméleti és gyakorlati része volt a vizsgának. Valamennyien megkapták a vízi jártassági igazolványt. A többségük átlagon felüli eredménnyel vizsgázott, elutasítás egyetlen esetben sem fordult elő. Még nyugdíjazásom után is találkoztam közülük egyikkelmásikkal. Jóleső érzés volt számomra, amikor arról szóltak, hogy a természettel való azonosulásnak micsoda lehetőségeit nyitotta meg számukra a vízi szakkör. Elmondták, hogy mennyi örömet hozott számukra és családjaik számára a dunai vízi élet, amihez nemcsak gyakorlati ismereteket nyújtottam számukra, de érzelmi kötődöttséget is. Az ilyesféle tevékenység kellett a tanulóifjúság szabadidejének lekötéséhez, nem pedig az oroszországi munkásmozgalom hőseinek életrajza. Az ilyenfajta pedagógiai tevékenységem kisebb-nagyobb örömei mellett jó volt itthon lenni a családomnál. Emellett felélénkült kissé a társadalmi életünk is. Eljártunk a barátainkhoz, és ők is hozzánk, meghánytuk-vetettük az újonnan kialakult viszonyok jelenségeit. Feleségemmel, aki remekül tudott evezni és a két gyermekünkkel eleveztünk Tátra a szüleimhez. Volt úgy, hogy elhajóztunk Visegrádra, vagy felgyalogoltunk az Esztergom feletti vaskapui turista menedékházhoz. Röviden szólva élveztük a családi és társadalmi élet kínálkozó örömeit. A kádári konszolidáció jelenségei Közben mind nagyobb erővel kibontakozott az úgynevezett kádári konszolidáció, ami egyet jelentett az "ellenforradalmároknak" időnkénti több napos begyűjtésével, éjszakai elhurcolásokkal, verésekkel, letartóztatásokkal, politikai perekkel, internálásokkal és túlzott bírósági ítéletekkel. Az újonnan megalakult párt tagjai éjszakánként meszes vödrökkel járták a várost, és a falakra különböző jelszavakat festettek. Ilyen volt látható például a Kossuth Lajos utcán a KIOSZ épületének a falán éveken át: "Munkás ököl vasököl, odaüt, ahová köII." A begyűjtéseket a Bottyán János laktanyába a pufajkások mindig valamelyik ünnep előtt végezték, például március 15-e, árpilis 4-e, május 1-e előtt. Március 15.-e előtt keletkezett a MUK jelszó (Márciusban újra kezdjük). Akkor különösen sok embert gyűjtöttek be és vertek meg a pufajkások. Barátaink engem is féltettek a begyűjtéstől. A második begyűjtési időszak előtt Hargitai Nándor barátom a Ferencváros, később pedig a Dorogi FC kitűnő labdarúgója meghívott, hogy aludjak náluk. Akkor a meghívásukat köszönettel el is fogadtam. Később egyik alkalommal Nagy Antallal beszélgetve szóba kerültek a begyűjtések. Ő igyekezett engem megnyugtatni, hogy ilyesfélétől nekem nem kell tartanom. Elmondása szerint Dr. Nagy József ügyész a füle hallatára kijelentette, hogy amíg ő Esztergomban ügyész, addig "Besey Lászlónak nem történhetik baja". Egy jó ideig úgy is volt. Én mindenesetre viszonylag nyugodtan végeztem a magam dolgát, de azért felfelvillant bennem az a gondolat, hogy az én ügyem nincs véglegesen lezárva. És jól éreztem, mert valójában nem volt. Vízi túra helyett közbiztonsági őrizet A nyár elejére Nagy Antival együtt elkészítettem egy szép dunai vízi túrának a tervét. A túra legjobb kivitelezéséhez minden előkészület megtörtént. Kiválogattuk hozzá a vízi szakkör legjobb evezőseit, igyekeztem őket a Dunán jól összeszoktatni. Minden kellék, felszerelés, anyag, tartós élelem rendelkezésre állott, a csónakházban