Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

lett volna a sok ferde lelkiségű, a jót, a tisztességet nem ismerő embereknek és az általuk kitermelt sötét árnyalatú jelenségeknek. És annak ellenére, hogy elsőként a negatív jellegű jelenségekkel és hordozóival hozakodtam elő, mégis úgy látom, tapasztalataim általában azt támasztják alá, hogy a pedagógia különböző területein ebben az ingadozó, útkereső, ellentmondásokkal terhelt világban is a pozitív jelenségek domináltak. Ha visszagondolok a hét és fél évi tanügyigazgatási és az ezt követő húsz esztendőt kitevő tanári tevékenységem Komárom megyei tapasztalataira, az előfordult visszásságok ellenére és mellett fejet kell hajtanom a, megye pedagógusainak többsége előtt. A régiből a nagy elődeinktől átörökölt szilárd alapokon sok nemes törekvés zöldült itt ki és vert gyökereket a pedagógusok szorgalma, becsületes munkája, hazafias tevékenysége nyomán. Ennek eredményeként a társadalmi, gazdasági és kulturális élet különböző szféráiban általában tisztességgel helytállnak beosztottként és vezetőként egyaránt a tanítványaink. A pozitív jelenségek között elsőként arról szólnék, hogy szélesedett az oktatónevelő munka területe. Vonatkozik ez egyaránt az óvodákra, általános és középiskolákra. Már ebben is jelentős részük volt a pedagógusoknak, hiszen az ő aktív bekapcsolódásuk, szervező tevékenységük nélkül ez igen nehéz lett volna. Az óvodák hálózatának bővítéséhez hozzájárult az üzemi óvodák létesítése. Ezeknek felszereltsége gyorsabban növekedett, mint az államiaké, mert az üzemek anyagiakban mind többet tudtak fordítani a tárgyi feltételek javítására. Új iskolatípusként jöttek létre az általános iskolák az elemi népiskolák helyébe. Ezeknél a két tagozat közül a felső tagozatban már fokozatosan be kellett vezetni a szakosított oktatást. Ez igen komoly problémát jelentett a tárgyi, talán még többet a személyi feltételek biztosításában. A városokban könnyebb volt a helyzet, mert a polgári iskolák megszűnésével az általános iskolák felső tagozatára átkerültek a polgári iskolai tanárok, így ott a szakrendszerű oktatás valamennyire biztosítva volt. Sokat kellett tenni azonban a falusi általános iskolák szakos pedagógusokkal történő benépesítéséért. Ez döntően az elemi iskolai tanítók részére szervezett kétéves szaktanítói tanfolyamokon szaktanítói tanítókká való átképzésével történt, másrészt hároméves pedagógiai főiskolákon végzett általános iskolai tanárokkal. Ez a folyamat elszívta az alsó tagozati nevelők egy részét, amit részben tanítói képesítést nyújtó középszintű tanítóképzőkben végzettekkel kellett pótolni, másrészt képesítés nélküli nevelőkkel. Az iskolai hálózat bővítése, tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása a tanügyi dolgozók és a pedagógusok megfeszített munkáját igényelte, és ebben KomáromEsztergom, ill. Komárom megye jelentős eredményeket ért el. Sajnos ennek alátámasztására statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre, de arra jól esik visszaemlékeznem, hogy Komárom megyét a Minisztériumban nem egy esetben emlegették az élvonalbeliek között. A középiskolai hálózat szélesítése, új típusú középiskolák létrehozása és a régiek átalakítása ugyancsak sok munkát jelentett. Itt a személyi problémákat, a szakszerű oktatást egyes helyeken polgári iskolai tanárok beállításával tudtuk megoldani. Ez viszont később feszültségeket is okozott, amikor az egyetemeken végzett szakos középiskolai tanárok kerültek a középiskolákba. Azokat a polgári iskolai tanárokat, akik közben levelező oktatásban nem végezték el az egyetemet, a középiskolákból át kellett helyeznünk az általános iskolákba. Én magam a tanügyigazgatásnál az általános feladatok képviselete mellett igen nagy súlyt fektettem az általános iskolák tárgyi és személyi feltételeinek biztosítására, javítására. Abból indultam ki, hogy az általános iskola a nép túlnyomó részének