Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Dr. Beresztóczy erre azt válaszolta, hogy ő sem tudja, milyen jogcímen, de ezt az utasítást kapta. Járt a régi munkahelyén is, a VK Minisztériumban, ott is Esztergomot jelölték ki számára az állami eskü letételéhez. Ezek után nem törtem tovább a fejemet, elővettem az esküszöveget, elmondattam azt Dr. Beresztóczy Miklóssal, és kézfogással lezártuk a jelenetet. Két példányban kiállítottam számára az esküokmányt, azokat mindketten aláírtuk, az egyiket megkapta az esküt tevő, a másik az irattárba került beiktatásra. Nemsokára Dr. Beresztóczy érseki helytartó lett és a békepapok elnöke. Egyéb események, jelenségek Komárom megye tanügyigazgatásában Az eddigiek során az időrend figyelmen kívül hagyásával kiragadtam és leírtam Komárom-Esztergom, illetve Komárom megye tanügyigazgatásának területéről néhány negatív töltésű eseményt, eseménytöredéket, elhanyagolva azokat a pozitív jelenségeket, amelyek alapjában véve eleve megvoltak, vagy pedig fokozatosan bontakoztak ki a tanügyigazgatási dolgozók és általában a pedagógusok nemes törekvései, áldozatos munkája nyomán az oktató-nevelő munka területén. Tagadhatatlan tény, hogy nehéz volt a 40-es, 50-es évek idején a pedagógusok helyzete, sok volt a hátráltató tényező. A pedagógusok a társadalom megbízottjai, ilyen értelemben a társadalom tagjainak joguk van a pedagógusok munkáját irányítani, abba beletekinteni és azt ellenőrizni hangzottak el elég gyakran ilyen megállapítások illetékes vezető funkcionáriusok részéről, főleg a párt, a DISZ, a tanácsi szervek, az MNDSZ és egyéb szervezetek részéről. Ezért is van az, hogy eme emléksorok leírásakor még a megszépítő messzeség távlatában is a pedagógusok kisajátításának, idomításának a fájó eseményei jutottak elsőként az eszembe. Komárom megyében elég sűrűn tapasztalhattuk a szélső baloldali elhajlások jelenségeit, és voltunk azoknak szenvedő alanyai. Ezek az elhajlások viszont eleve szülték az értelmiségellenességet, ami nagy mértékben érintette a legnépesebb értelmiségi réteget, a pedagógusokat. Ilyen tekintetben Komárom megye az ország 19 megyéje között vitathatatlanul az élen járt. Ezt hasonlóan fogalmazta meg nekem Erdey-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter 1954 elején, amikor az 1953-54. tanév első negyedét értékelő két napos osztályvezetői értekezlet alkalmából a Gellért Szállodában vacsorán látta vendégül a megyei oktatási osztályok vezetőit és a Minisztérium magasabb beosztású funkcionáriusait. - A Minisztériumban úgy értékelik - mondta a miniszter -, hogy az értelmiségellenesség tekintetében neked van az országban a legnehezebb helyzeted a 19 osztályvezető között. De nemcsak a baloldali elhajlások, a szélső baloldali elhajlók okozták a problémákat, csatázni kellett itt a karrierizmussal, főleg a helyzetet jól kihasználó karrieristákkal, a sivár lelkületű, egoista emberekkel is, akik nem válogattak az eszközökben, ügyesen lavíroztak a ferde utakon anélkül, hogy a politika fegyveréhez nyúltak volna. Sőt párttagság nélkül vészelték át viszonylag kövér beosztásokban a különböző rezdüléseket. Ilyesféle erkölcsi nihilistákkal általában minden korszakban lehet találkozni, különösen ott, ahol az átmeneti társadalmak talaja kedvező számukra. Ám hamis volna ez a visszaemlékezés, ha csupán a negatív jelenségek, események kerülnének lejegyzésre, hamis volna a tanügyi dolgozók, a pedagógusok munkájának összrajzolata. Úgy festene, mintha ez a megye egyenesen gyűjtőterülete