Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

tudja-e az osztályvezető úr, hogy ki lopta el a gerendákat, és ha igen, akkor mi történt a tolvajjal, megtörtént-e a felelősségre vonása? Én nem akartam mondani, hogy tudom, azt meg nem mondhattam, hogy nem tudom. Ezért valami olyasfélével kezdtem a válaszadást, hogy folyamatban van az ügy kivizsgálása, és rövidesen kiderül, ki volt a tettes. Dr. Beresztóczy látta, hogy itt megint egy kis mellébeszélésről lesz szó, ami őt nem érdekelte, ezért közbeszólt: - Röviden kérem a választ, tudja-e, ki volt a tettes, vagy nem tudja? Dr. Beresztóczyhoz csatlakozott Schiller István is, a Megyei Tanács VB elnöke. Ő a következőket mondta: - Tessék nyíltan megmondani, tudja-e vagy nem tudja, mi itt valójában a helyzet? - Sajnos, egyelőre nem tudom. - volt az én rövid válaszom. Ezt aztán néhány - természetesen nem éppen elismerő - megjegyzés követte. Végül a táti ügyben a tanácsülés olyan határozatot hozott, hogy az oktatási osztály vezetője tegyen sürgős intézkedéseket a táti általános iskola építésének mielőbbi folytatására, az ellopott gerendák tolvajainak felderítésére és felelősségre vonására. Minderről záros határidőn belül (hogy ez mennyi volt, már nem emlékszem) tegyen írásos jelentést a tanács végrehajtó bizottságának. A tanácsülés befejezése után Schiller István vb-elnök magához hívatott és felelősségre vont, amiért én előzőleg sem öt, sem Dr. Horváth Józsefet, az oktatást felügyelő elnökhelyettest nem tájékoztattam a Taton kialakult helyzetről, az iskolaépítés problémáiról, és főként az oda kiutalt gerendák eltűnéséről. Azt is hiányolta, hogy miért nem tettem, vagy a vállalat miért nem tett a rendőrséghez feljelentést a tettesek felderítésére. Ezek után én közöltem az elnökkel, hogy azért nem, mert titkos adatként hozták tudomásomra, miszerint ezeket a gerendákat valamelyik szovjet alakulat egyik részlege tulajdonította el, és illetékes valakik rövidesen pótolni fogják azokat. - Éppen ezért kellett volna az elnökség előzetes, sőt azonnali tájékoztatása, mert akkor más irányba tereltem volna a tanácsülésen a táti iskola ügyének tárgyalását, vagy esetleg nem is került volna rá sor - mondta az elnök. Nehéz volt feltételeznem, hogy az elnök néhány héten belül valamilyen oldalról ne értesült volna erről a lopásról. Másrészt arra is gondoltam, hogy ha tudott volna róla, akkor nem engedte volna az ügyet a tanácsülés elé vinni. Abban viszont biztos vagyok (különben jóval utóbb kaptam is ilyen jelzést), hogy Dr. Beresztóczy tudott erről a lopásról, de megragadva a kellő alkalmat, azt akarta elérni, hogy a Megyei Tanácsülésen maga az oktatási osztály vezetője mondja ki, ki volt a tettes, és ki akadályozta Taton a magyar iskolaügy fejlesztését. Eme bizonyos tanácsülés után Tátra rövidesen megjöttek az új betongerendák, amik kicsit megdrágították az iskolabővítést, persze nem a szovjetek terhére, a három tanterem pedig hamarosan megépült. Nem kellett tehát tovább firtatni, ki lopta el Taton az iskola betongerendáit. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Dr. Beresztóczy Miklóst én 1950 óta ismertem. Melyik hónapban történt, arra már nem emlékszem. A hivatalából távollévő tankerületi főigazgatót én helyettesítettem Esztergomban, amikor bejött hozzám egy magas, igen tekintélyes kinézésű főpap. Bemutatkozott és elmondta, hogy a napokban engedték ki a börtönből azzal a meghagyással, mely szerint Esztergomban az ottani tankerületi főigazgatóságon le kell tennie az állami esküt. Ezen én nagyon csodálkoztam, és mondtam is neki, hogy ő nem tartozik az oktatásügy hatáskörébe, nincs nálunk alkalmazásban, tehát milyen jogcímen tenné le nálunk az állami esküt.