Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

tantestületének valamennyi tagját 1939 májusában igazoltnak minősítették. Akiket nem igazoltak, azokat állásukból elbocsátották. Nem túl sok olyan eset adódott, mert akiknek vaj volt a fejükön, azok eleve leléptek, más területeken igyekeztek talajt fogni. A csehszlovák hadseregben szolgált és rendfokozattal rendelkező felvidékieket az illetékes katonai parancsnokságok is igazoltatták. Engem a székesfehérvári II. honvéd hadtest 1939 júniusában igazolt, de az alhadnagyi rendfokozatnak megfelelő zászlósi kinevezésemet csak többszöri behívás és átképzés után, 1943. január 1-én kaptam meg. Széles körű átképzések voltak az élet különböző területein, különösen a pedagógusok részére. Én a katonáin kívül 3 ilyen átképzésen estem át, 1939 júliusában Komáromban, még ezen a nyáron Balatonlellén, és 1941 nyarán Székesfehérváron. Ezen kívül 1940 tavaszán Budapesten levente oktatói tanfolyamon vettem részt. Nagyon idegenek voltak számunkra ezek az átképzések mind a szakmaiak, mind pedig a katonaiak. Az volt az általános tendencia, hogy a visszacsatolt országrész társadalmi berendezkedését, annak minden tényezőjét az anyaországéval egy nevezőre hozzák. Ehhez azonban a közös anyanyelven, közös történelmi hagyományokon, családi, rokoni kapcsolatokon, meg az idegen uralom alóli szabadulás örömén kívül egyéb tényezők éppen a két országrész társadalmi berendezkedésének, az emberek gondolkodásmódjának különbözősége miatt nemigen voltak meg. A demokratikus társadalmi berendezkedéshez szokptt felvidéki lakosság a szorosabb emberi kapcsolatok tekintetében előrehaladottabb volt, és nehezen tudta elviselni a számára már túlhaladott és a visszacsatolással visszahozott úri világ viszonyait. Nemigen tudta befogadni az anyaországnak a feudalizmussal, az arisztokratikus és nemesi előjogokkal terhelt világát. A Felvidéken nem voltak olyan tátongó különbségek tulajdon- és egyéb viszonyok tekintetében az emberek között, mint az anyaországban. A Felvidéken a magyaroknak egymáshoz fűződő szorosabb és szívélyesebb kapcsolatát a demokratikusabb társadalmi berendezkedés mellett az is előidézte, hogy a csehekkel és szlovákokkal szemben kisebbségi sorsban voltunk, és az úgynevezett államalkotó nép elnyomó tendenciáival szemben kötelékeink szorosabbá váltak. Politikailag, gazdaságilag és művelődés tekintetében eme két néppel, főleg a csehekkel szemben versenyképessé kellett válnunk és maradnunk. Ezek a tényezők mind kihatottak az egész felvidéki magyarság gazdasági, politikai, kulturális életére, mentalitásának kedvező alakulására. Elnyomás alatt álló, kisebbségi sorsban lévő népnek az ilyesféle, az asszimiláció elleni védekezésnek természetes folyamata, illetve annak eredménye. így voltak ezzel például annak idején a csehek is. A fehérhegyi csata után (1620) elvesztették önállóságukat, területeiket beolvasztották a Habsburg-birodalomba, és azon belül közel 300 évig az osztrákok elnyomása nehezedett rájuk. Ez fokozta bennük a nemzeti összetartozás gondolatát, szorosabbra zárták soraikat. Ennélfogva aztán gazdasági, kulturális és egyéb szempontból is az osztrákokkal, bajorokkal, németekkel szembeni versenyképességük felfokozódott, meg tudták állni a helyüket. Mi több, idővel a bécsi udvar köreiben a csehek közül sokan vezető szerepet is játszottak. A visszacsatolás utáni átképzéseket kővetően a tanítás mellett különböző funkctókat láttam el. így például a Hanza Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnek voltam a könyvelője, a Bényi önkéntes Tűzoltó Egyesületnek a parancsnoka, leventeoktató, járási tanító egyesületi titkár. Bőven akadt elfoglaltságom. Emellett még néprajzi kutatásokkal is foglalkoztam, vezettem egy felnőttekből összeállított szavalókórust, amely néhányszor sikeresen mutatkozott be több községre kiterjedő nagyobb rendezvények alkalmával is.