Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Elég sok jelentős, az építőipar köreihez és egyéb közszolgálathoz tartozó tényezőnél puhatolóztam. Felkerestem a Megyei Tanács beruházási osztályának vezetőjét, Jóna Rezsőt is azzal a kéréssel, hogy nézzen körül a beruházás berkeiben, hátha sikerül valamiféle, számunkra értékes nyomra akadnia. Nem vártam a feljelentéssel sem, megtettem azt a Megyei Rendőr-főkapitányságon a társadalmi tulajdon sérelmére ismeretlen tettes által elkövetett lopás felderítése érdekében, közölve az eseményre vonatkozó szükséges adatokat és az általunk ismert körülményeket. Engem szakadatlanul foglalkoztatott az a gondolat, hogy Bókodon minden bizonnyal kell olyan valakinek lennie, aki tudna valamit mondani ezzel kapcsolatban. Arra gondoltam, hogy ez a lopás valószínűleg éjjel történt. Az jutott hát eszembe, hogy mint minden faluban, Bókodon is kell lennie éjjeliőrnek, hátha az tudna valamit mondani az esetről. Fogtam ezért magamat, és kiutaztam Bókodra. A községi tanácsnál megérdeklődtem, hogy ki itt az éjjeliőr, és hol lakik. Rövidesen sikerült is vele találkoznom, és általa némi információkhoz jutnom. Az éjjeliőr elmondta, hogy jól emlékszik az esetre. Vagy két hete történt - mesélte tovább - hogy az egyik éjjelen úgy 11 óra tájban, amikor a társával együtt járta a falu utcáit, az iskola előtt egy teherautó állt, amelyikre négy ismeretlen ember rakta fel az iskola tetőzetének lebontott faanyagát. Természetesen az éjjeliőr megkérdezte a rakodóktól, hogy hová valók és hogy hová viszik a felrakott gerendákat. A rakodók azonban - állítólag - nem voltak hajlandók nyilatkozni, mi több, eléggé goromba szavakkal rászóltak az éjjeliőrre, hogy menjen innét, és végezze a saját dolgát. Ezek után az éjjeliőr továbbment társával a maga megszokott útján, nem avatkozott be a rakodók munkájába azzal a kifogással, hogy az építési terület őrzésére neki nem volt megbízatása, tehát minek hadakozzon. Később a tehergépkocsi alaposan megrakodva Dad község irányába távozott fejezte be "vallomását" az éjjelőr. Semmi egyebet nem tudott mondani, azt sem, hogy milyen volt a tehergépkocsi, hogy néztek ki a rakodók, a gépkocsivezető, stb. Én ezeknek az értesüléseknek is megörültem, és arra gondoltam, hogy a többi úgyis a rendőrség dolga lesz, a lényeges a dologban a két szemtanú. Mindezt közöltem a rendőrséggel. A megyei rendőr-főkapitányság megindította a nyomozást, értesültem is róla, hogy az ügyben többeket kihallgattak egyrészt Bókodon, másrészt a környéken. Mindez azonban nem járt kellő sikerrel. Egyébként a munkatársaim köreiben olyan vélemény járta, hogy a bokodi eset nem is érdekli különösképpen a rendőrséget, az építőipari vállalatot még kevésbé. Közben Jóna Rezsőnél, a megyei beruházási osztály vezetőjénél érdeklődtem, hogy sikerült-e neki valamit megállapítani az építőipar köreiben. Azt válaszolta, hogy utánanézett, de "sehol semmi" nyom. Különben is a nyomozás a rendőrség dolga - mondta nekem Jóna Rezső -, amúgy pedig eléggé reménytelennek látszik ez az ügy. Azért is - mondta mosolyogva -, mert nem valamilyen komolyabb értékekről van itt szó. Az elejtett "enyhe" mosolyáról kezdtem arra következtetni, hogy Jóna Rezső tud, vagy sejt valamit ezzel a tranzakcióval kapcsolatban, csak nem akarja magát a dologba belemártani. Körülbelül egy hónap eltelte után a megyei oktatási osztály megkapta a rendőrfőkapitányság határozatát a nyomozás megszüntetéséről. Ezzel a bokodi tetőgerendázat ügye lezárult. Már rég nem voltam a Komárom megyei oktatási osztály vezetője, mert 1956 miatt és után - a lakásomnak Esztergomban való megtartása mellett - négy évig Pest megyében tanítottam, amikor is 1959-ben egy baráti Géza napi összejövetelen vettem részt. A vacsora utáni beszélgetésünk során Ács Imre, a baráti társaság egyik tagja