Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

félrehívott engem, és bizalmasan elmondta, hogy hová tűnt el a bokodi iskolaépítés során a lebontott tetőzet faanyaga. Ő ugyanis az ötvenes években a Komárom Megyei Tanács beruházási osztálya hatáskörébe tartozó egyik építőipari részlegnél mérnöki beosztásban dolgozott, és alkalma volt megismerkedni a bokodi esettel. Az történt ugyanis, hogy a Megyei Tanács és a Megyei Pártbizottság dolgozói közül néhányan, főként a vezetők, nem a tatabányai munkahelyükön, hanem Tatán, a lényegesen szebb városban építkeztek. Oda kellett hát ez az ingyenes, egyébként értékes faanyag az egyik vezető funkcionárius házának az építéséhez. Ács Imre elbeszélése során értettem meg véglegesen, amit eddig inkább csak következtettem. Ezt pedig először abból a megjegyzésből, hogy nem kell elsietni a dolgot a rendőrség azonnali bevonásával. Később pedig abból, hogy az ismeretlen elkövető ellen tett feljelentésem után nem tapasztaltunk a rendőrség részéről komolyabb nyomozati eljárást. No meg aztán Jóna Rezső ravaszkás mosolya is bogarat tett a fülembe. Ács Imre még arról is szólt, hogy ők, mármint a beavatottak és tettesek mennyire sajnáltak engem, amiért oly jelentős szívügyemnek tekintettem az ügy felderítését, hogy még magam is részt vettem a nyomozásban, a súlyánál fogva nem is annyira jelentős tolvajkodás felderítésének az érdekében. Mire befejeződött a kádári konszolidáció korszaka, egyes ügyeskedők a szocializmus eszméinek a zászlaja alatt és azok mindennapi hirdetése mellett, ezeknek sajátos gyakorlati kivitelezésével a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett "hibák" útján szép kis otthonokhoz jutottak. Az esettel és a közerkölcsök süllyedésével kapcsolatban eszembe jutott az egyik budapesti János kórházi betegtársamnak, egyébként gödöllői kőműves mesternek az évek során eléggé elharapódzott lopásokra vonatkozó megjegyzése: "lopni mi az oroszoktól tanultunk, de most már ők csak inasok hozzánk képest". Ha van is ebben a megjegyzésben sok igazság, be kell vallanunk, hogy vannak nálunk a lopásnak egyéb történelmi gyökerei is. Mi történt Taton? Taton 1955-ben - ahogy már szó esett róla - három tanterem bővítésére kötöttünk szerződést a Komárom Megyei Beruházási Vállalattal. Szépen megindult az építkezés, a falak felhúzása után azonban elakadt, szünetelt a munka folytatása. Az építés legfőbb célja egyébként az volt, hogy megszűnjön a váltakozó tanítás, ne kelljen a délutáni tanításra kerülő gyermekeknek a késő esti sötétedésig az iskolában lenniük. Hátrányos volt ez különösen az alsó tagozatos gyerekekre. Ezért Taton a pedagógusok és a szülők már türelmetlenül várták az építkezés mielőbbi befejezését, ami a szerződésben határidőhöz volt kötve. Amikor tudomásunkra jutott, hogy Taton szünetel az iskolaépítés, annak érdekében, nehogy az építkezésben komolyabb elhúzódás álljon elő, felszólítottuk az építő vállalatot a határidő betartására. A vállalat anyagbeszerzési problémákra hivatkozva kérte az átadás határidejének meghosszabbítását. Ez meg is történt. Az építés azonban továbbra is stagnált. Aztán rövidesen arról értesültem, hogy az anyaghiányból fakadó késedelem a vállalatnál miből keletkezett. Nem másból, minthogy az építés folytatásához szükséges és a már előzőleg a helyszínre szállított gerendák időközben eltűntek. Ugyanakkor a vállalat nem tett emiatt feljelentést, mert hamarosan nyomra akadt, mégpedig egy nem hivatalos értesülés útján. Megtudta, hogy a betongerendákat Tatról az egyik éjszaka folyamán orosz tehergépkocsikkal szállították el.