Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

táplálta benne Fekete Mária, a Minisztérium Komárom megyei munkáskáder instruktora. Gyakran emlegette azt az álláspontot, amit tulajdonképpen Sztálin fogalmazott meg, hogy most már a külső ellenség legyőzése után párton, hivatalokon belül kell megkeresni az ellenséget. Fekete Mária szélsőséges magatartására jellemző volt ebből kiindulva az alábbi eset: Megbeszélte az osztályvezetővel, hogy meg kell vizsgálni, nincs-e az osztályon belül olyan dolgozó, akinek ellenséges tevékenysége kihatással van a pedagógusok munkájára. Ez a vizsgálat elsősorban ellenem irányult, mert mint az osztály legnépesebb csoportja vezetőjének, nekem van a legtöbb lehetőségem a tanulmányi és szakfelügyelők útján, másrészt közvetlenül saját magamnak is a pedagógusok soraiban esetleges ellenséges nézeteket terjeszteni. A vizsgálatot úgy folytatták le, hogy sorra vették és meglátogatták azokat az iskolákat, amelyeknél én felügyeletet végeztem és órákat látogattam, kikérdezték az iskola igazgatóját és a meglátogatott pedagógusokat, hogy milyen írásbeli, de főként milyen szóbeli utasításokat, tanácsokat adtam számukra a látogatásaim során. Azt tapasztalták, hogy az igazgatók és a pedagógusok általában elismerően nyilatkoztak az én tevékenységemről. Összességében a vizsgálatot végzők azt a következtetést vonták le, hogy az iskoláknál a pedagógusok előtt jelentős népszerűségnek örvendek, mert a tanulmányi munka irányításában nem képviselem kellően a párt politikáját, eltűröm az ellenséges tendenciák érvényesülését, nem törődök a pedagógusok ideológiai átnevelésével. Ez viszont konveniál a pedagógusok többségének, akik politikailag még nem eléggé képzettek, idealista felfogásúak, a múlt csökevényeinek hordozói, titokban klerikális beállítottságúak. - Az ellenség tehát itt van hivatalon belül, Besey László csoportvezető személyében - mondotta Fekete Mária, a Minisztérium munkatársa az osztály vezető kádereinek értekezletén azzal a megállapításával kiegészítve, hogy a felügyeleti munka irányításában a szakmai kérdések mögé bújtatva fejtem ki politikailag káros tevékenységemet. Én a válaszomban nagyon határozottan visszautasítottam Fekete Mária vádaskodását, sőt abból a bizonyos népszerűségből levont ferde és erőszakolt következtetéseket egyenesen nevetségesnek nyilvánítottam. Kértem, hogy nevezzék meg konkrétan az általam tett negatív intézkedéseket, eljárásokat, amelyek szemben állnak a szocialista jellegű pedagógia elméleti és gyakorlati vonatkozásaival. Erre nem került sor, én pedig folytattam: - Nem tagadom, hogy én a hatáskörömbe tartozó felügyelőket és a személyes iskolalátogatásaim során magukat a pedagógusokat is arra ösztökéltem, hogy az oktató-nevelő munka folyamatában nyugodtan alkalmazzák azokat a múltbéli hagyományos pedagógiai eljárásokat, amik az anyag jobb megértését, befogadását szolgálhatják, és nem állnak szemben, sőt, jól összeegyeztethetők a jelen felfogás, a kibontakozó szocialista pedagógia elveivel és gyakorlatával. Ezzel én nem a burzsoá jellegű pedagógiát propagáltam, szándékom a múlt talajára épített modernebb pedagógiai eljárások minél jobb kibontakoztatása volt. Többek között utaltam arra is, hogy volt és van ebben kire hivatkoznunk a modern magyar pedagógia úttörői közül, és azt hiszem, az sem bűn, hogy imitt-amott a francia Claparédre gondolt az ember. Makarenko, Volkovszkij, Mjelnyikov és a többi szovjet elméleti és gyakorlati pedagógus sem az ujjából szopta és alakította ki az új pedagógiai elképzeléseket, hanem az előzőekre építetten. Kidobták a régiből ami már elavult, és azzal helyettesítették, ami véleményük szerint az eredmény szempontjából megfelelőbb. Majd ismételten kijelentettem, hogy sem a felügyelőket, sem a pedagógusokat semmiféle karos tevékenységre nem ösztönöztem, hanem mindig inkább arra