Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

bíztattam, hogy a régi bevált eljárások mellett bátran alkalmazzák és sajátítsák el az újból mindazt, ami előbbre vivő. Én ilyen értelemben politizáltam, óva intve a munkatársaimat az üres frázisok alkalmazásától. A felügyeletet arra is ösztökéltem, hogy az órák bírálatánál mindig azzal kezdjék a dolgot, ami pozitívumot tapasztaltak, még ha az esetenként igen csekély is, aztán a "de" után minden negatívumot könnyebben meg tudnak magyarázni és elfogadtatni a helyeset - fejeztem be hozzászólásomat. Persze, sem Fekete Mária, sem az osztályvezető, sem a többiek nem tudtak semmiféle konkrét "bűnöket" a fejemre olvasni. A közölt vádaskodásból igyekeztek annyit fenntartani, hogy az új iránti ösztönzésre több határozottságra és meggyőzésre van szükség és aktívabb tevékenységre a klerikális reakció elleni harcban, a szocialista hazafiságra való nevelésben. Dr. Voksán József helyére teszi a dolgokat Nemsokára, úgy két hétre rá kiszállt a megyébe Fekete Mária hivatali főnöke, Dr. Voksán József a Pedagógusok Szakszervezetének későbbi főtitkára, megvizsgálta a hivatali és az iskoláknál eszközölt tevékenységemet. Néhány hét múlva az osztály dolgozóinak bírálata alapján Sz. Béla osztályvezetőt a Komárom Megyei Tanács VB-a leváltotta, és helyébe - Voksán József javaslatára átmenetileg három hónapra Toldy Margitot, a Minisztérium munkatársát nevezte ki osztályvezetőnek, engem pedig a helyettesének. A következő időszakban viszonylagos nyugalom váltotta fel az előző évek feszültségeit, a folytonos átszervezéseket, a gyakori fluktuációt. Rövid két és fél év leforgása alatt a Komárom megyei tanügyigazgatás három átszervezésen esett át, a hivatalt magában Esztergomban hatszor költöztették át, körülbelül 15 dolgozóját váltották le, vagy helyezték át más funkcióba. A fluktuációs jelenségeknek kezdetben főleg az volt az oka, hogy az emberek megítélésében Rákosi alapvető koncepciója egészen a legalsóbb szervekig begyűrűzött. A beszűkült, szektás, a folytonosan ellenséget kereső szemlélet érvényesült. Az is igaz, hogy sok esetben eleve rossz volt a kádereknek funkcióba való kiválasztása. A párt- és a szakszervezeti gyűléseken leginkább hangoskodó ún. harcos elvtársakat emelték funkcióba, sokszor olyanokat is, akiknek halvány fogalmuk nem volt az adott szakterületről. A lényeg, az elsődleges a politikai hűség volt. Gyakran aztán a "fúrás" is érvényesült. Szemléleti változások Nálunk a hivatalban Toldy Margit vezetésétől kezdődően az értekezleteken és az egymással való érintkezésben fokozatosan kialakult az eddigieknél magasabb, a megyei tanügyigazgatáshoz méltóbb szemlélet. Megszűntek a reggeli sajtóbeszámolók, az évek során a hozzászólásokban hangoztatott frázisok, a Szovjetunió agyondicsérgetése. Abbamaradtak a párt, Sztálin, Rákosi nevének említésénél a felugrálások, a hosszantartó tapsok. Nevetséges még visszagondolni is azokra az időkre, amikor még egy parányi közösségben is, a hétfői négy-öt főből álló csoportvezetői értekezleten a párt nevének említésekor fel kellett a székről pattannunk és egymástól tartva nem mertük abbahagyni az ütemes tapsot a párt, Sztálin, Rákosi Mátyás éltetése közben. 1952 tavasza óta a tanácskozásainkon, a vezetésben a szakmai kérdések előtérbe helyezésével a felesleges átpolitizálások helyett egy természetesebb felfogás és ehhez mért emberi hangnem kezdett érvényesülni. Ez összefüggésben állott azzal, hogy