Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

legfőbb szövetségese Steiner Tibor. Egy tökéletesen kiépített védelmi vonal vette körül Szupeket. Kár, hogy Szupek a tehetségét nem a köz javára és a magyar oktatásügy előbbre vitelére gyümölcsöztette. Némely vonatkozásban vissza kell még térnem a tanügyigazgatásnak a megyei tankerületi főigazgatói szakaszához. Működésemnek alig öthónapos első szakaszában máris leváltásokra került sor, méghozzá a kulcspozíciókban, a főigazgató, a helyettese és az egyik személyügyi előadó személyében. Jakab József tankerületi főigazgató helyettes ténykedése A főigazgatónő és Szupek Ferenc személyügyi előadó leváltása mellett meg kell még emlékeznem Jakab József főigazgató-helyettesről is. Először Dorogon tanított, ahol rövidesen a Pedagógusok Szakszervezetének járási titkára lett. Egy folytonosan nyüzsgő, állandóan jobbra-balra (leginkább jobbra) szimatoló, az adott politikai irányzatra beállított egyéniség volt, akitől kezdet kezdetétől féltek a pedagógusok már mint járási titkártól, főleg aztán mint főigazgató-helyettestől, a későbbiek során, a kádári, úgynevezett konszolidáció idején mint munkásőrtől csakúgy, mint Szupek Ferenctől. Egyébként roppant tarka volt az ö életútja is. Mint a Pedagógusok Szakszervezetének dorogi járási titkára, nagy elánnal fogott hozzá a pedagógusok átképzéséhez, rendszeressé és szinte kötelezővé tette a járásán belül szervezett kisebb körzetekbe tömörített szakszervezeti tagok világnézeti átnevelését. Ez egyébként központi irányzat volt, csak az nem volt helyes, az a mód, ahogyan azt Jakab József eszközölte, a pedagógusokban félelmet keltő agresszív módon. Dr. Nemes Jánosra, az utolsó Esztergom megyei tanfelügyelőre és hivatalára is erős politikai nyomást gyakorolt, természetesen szoros kapcsolatban és egyetértésben a pártbizottságokkal. Még nem állt össze a Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatóság, de ő már előkészítette a pedagógusok első nagyarányú, az egész megyére kiterjedő áthelyezését, igazgatók leváltását. Több mint 100 áthelyezést írt alá, mint főigazgató-helyettes, és utána gyorsan elutazott szabadságra, hogy ne is zaklathassák őt a reklamációkkal. Ezt 1949. szeptember 1-ig végre is hajtotta. Akkorra ugyanis már megtörtént előrehozottan az ő főigazgató-helyettesi kinevezése. Ez a dolog igen jelentős felháborodást és egyben félelmet okozott a pedagógusok soraiban annál is inkább, mert jogorvoslásra nem adtak lehetőséget. Az egyik érdekelt kartárs szerette volna a sérelmét orvosoltatni, és hivatkozott arra, hogy a fennálló előírások értelmében joga van az egyoldalú és szerinte indokolatlan döntést megfellebbezni. Jakab kartársnak rövid volt az erre vonatkozó válasza: - A sarkantyút is előírják, mégis hátul hordják. Vagy egy másik esetben: - Az előírásokat mi csináljuk, és a politikánknak megfelelően érvényesítjük. Hogy aztán milyen egyéni elképzelések és érdekek húzódtak meg e mögött a politika mögött, az más lapra tartozott. A lényeg az volt Jakab Józsefnél, hogy minden saját elgondolását a párt égisze alatt igyekezett megvalósítani, igaz, kevesebb sikerrel, mint Szupek Ferenc. A tanügyigazgatásból történt leváltása után többé nem volt hatalma a pedagógusok felett, egy ideig tanított, aztán a párt megyei lapjánál volt segédszerkesztő, 1956 után a dorogi munkásőrség funkcionáriusa, végül pedig kultúrotthon igazgató Dorogon. Gábriel Istvánnak, az esztergomi I. számú Általános Iskola igazgatójának a leváltására időközben mégis csak sor került. Áthelyezéssel a Hősök terei - a későbbi Kossuth Lajos Általános Iskolához került, aztán nyugdíjazásáig ott tanított.