Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Gábriel István leváltása összefüggésben állott Verebes János dorogi általános iskolai nevelőnek - aki egyben járási magyar-történelem szakos szakfelügyelő volt Esztergomba való áthelyezésével és igazgatóvá való kinevezésével. Röviden, Verebes Jánosnak helyet kellett csinálni, ez pedig ezekben az időkben nem volt nehéz dolog. A Városi Pártbizottság részéről az egyik napon közölték velünk, hogy Gábriel Istvánt le kell váltani, mert a múlt embere, a Horthy-korszakban több alkalommal cikket írt a helyi újságba, amelyek idegenek a mai kor szellemétől. Az is kívánatos, szólt a felhívás, hogy az iskolák igazgatása mielőbb párttag pedagógusok kezébe kerüljenek. Gábriel helyébe Verebes Jánost kell kinevezni, megbízható párttag, Dorogon a tanulók világnézeti átnevelése érdekében Sztálin-kört szervezett, és ezt Esztergomban is folytatni kívánja a tanulók és a pedagógusok köreiben - hangzott a párt részéről a javaslat. A pártnak ez a javaslata egyidejűleg azt is magába foglalta, hogy a II. sz. Általános Iskola igazgatóját, Bárdos Annát is le kell váltani, és helyébe A. L.-t kell kinevezni. Ez utóbbi Esztergomban, sőt a dorogi járásban is a pedagógusok soraiban a "veszélyes emberek" kategóriájába tartozott. Gyakoriak voltak a kartársak elleni "észrevételei", főleg politikai szempontból. Még olyan bejelentést is tett egy alkalommal a hivatalunkhoz, hogy Dorogon az egyik értekezleten Újvári István, tokodi kartárs Sztálin elvtárs nevének említésénél nem tapsolt elég lelkesen, látszott rajta a kényszeredettség, és ez tükrözi a saját belső világát, a szovjetek iránti unszimpátiáját. Á pártbizottságok javaslatai tulajdonképpen utasítások voltak az államvonalat képviselő tanácsi szervek felé, amelyek ellen nem volt szerencsés dolog még csak észrevételt is tenni. Esetleges ellenvélemény, netán tiltakozás esetén hamar kimondták az emberre az "ellenség" vagy a "pártellenes" megbélyegző kifejezéseket, ami aztán a legtöbb esetben különböző következményeket vont maga után. Sajnos, volt szerencsém az ilyesféléket jó néhány esetben tapasztalnom. Verebes János és A. L. már ebben az időszakban erősen be voltak építve a párt információs szolgálatába. Iskolaigazgatóvá történő kinevezésük egy pillanatra sem lehetett kétséges. Verebes János mint igazgató hűen képviselte a párt irányvonalát, a Városi Pártbizottságnak sűrűn beszámolt a tevékenységéről, minden lényegesnek látszó kérdésben kikérte a Pártbizottság véleményét, intézkedéseihez a hozzájárulást. Ugyanakkor Szupek barátjával együtt a tanügyigazgatás intézkedéseivel, rendelkezéseivel elég gyakran szembehelyezkedett, vagy azokat figyelmen kívül hagyta. Pozitívumként kell azonban megemlíteni, hogy a tantestületével általában megfelelő emberi kapcsolatokat teremtett, a kartársiasság szellemében igyekezett eljárni problémáik megoldásában. Nem mondható ez el A. L.-ról, akinek a tantestületében állandó stresszhelyzet uralkodott, féltek tőle a pedagógusok, soha nem érezték magukat biztonságban. Felesége, aki szintén általános iskolai nevelő volt, még a férjénél is szélsőségesebbnek bizonyult, piszkálódásaival jó néhány kartársnak okozott kellemetlen napokat. Fennen hirdette, hogy mielőbb szeretne a kommunizmusban élni. Történt pedig, hogy mint általános iskolai csoportvezető, Verebes Jánostól kaptam egy írásos jelentést "Vörös Csillag Általános Iskola" fej- és körbélyegzővel ellátva. Fogtam a jelentést, bemutattam a hivatalvezetőnek, aki hozzájárult annak kivizsgálásához, kinek az engedélyével vette fel az iskola a "Vörös Csillag" elnevezést. Az iskolák névadása akkor még miniszteri hatáskörbe tartozott. Magamhoz vettem a jelentést és átmentem vele Verebes Jánoshoz, az I. számú Általános Iskola igazgatójához. Megkérdeztem tőle, hogy mi ennek az iskolának a hivatalos elnevezése. Azt a választ adta nekem, hogy Vörös Csillag Általános Iskola.