Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Befejezésül a pártszervezet titkára röviden összefoglalta a taggyűlésen elhangzottakat, a fenyöfaünnepéllyel kapcsolatban előállott helyzetet kellő önkritikával elemezte, nekem pedig megköszönte a hozzászólásomat. Még annyit fűzött hozzá, hogy a jövőben az adott értékes útmutatás szellemében kívánják segíteni, értékelni falujuk iskolájának és pedagógusainak munkáját. Cser Simon igazgató szinte nem akart hinni a fülének, amikor \'i,mos kolléga elmesélte neki, hogy zajlottak le az események a pártszervezet taggyűlésén. Tokodaltáró Nem kisebb feladatot kellett viszonylag megnyugtatóan megoldanom, amikor a tankerületi főigazgatóság képviseletében alig néhány hétre rá Tokodaltáróra kellett kimennem egy eléggé kényes ügy kivizsgálására, ami a hitoktatással állott kapcsolatban. Azzal kezdődött, hogy Albert József az egyik személyügyi előadó - aki mint munkáskáder került a főigazgatóságra - beszólt hozzám, hogy sürgősen ki kell mennem a területemhez tartozó Tokodaltáróra, ezért menjek le a főnöki szobába a kérdés megbeszélésére. Még annyit mondott, hogy az üggyel kapcsolatban itt vannak a pártbizottságok képviselői. Bezártam az aktáimat az íróasztalomba (ugyanis az volt az úzus, hogy aki az aktáit elzáratlanul hagyja az asztalon, az vét a kötelező éberség ellen), és lementem a földszinten lévő főnöki szobába. Albert József személyügyi előadón kívül még hárman vártak rám: Kiss György, az MDP Komárom-Esztergom Megyei Bizottságának munkatársa, Dankó József, a MDP Dorogi Járási Bizottságának titkára és Bárdkai István, az MDP Esztergomi Városi Bizottságának titkára. A hivatalvezető Dr. Kneif Tibor nem volt bent a hivatalában. Kiss György szólított meg elsőként. A következő kérdéssel fordult hozzám: - Ide figyeljen előadó elvtárs, tud maga arról, hogy mi történt két nappal ezelőtt Tokodaltárón az iskolában? Az volt a válaszom, hogy nem tudok, nem hallottam róla. - Nem hallott, vagy talán nem akart róla hallani! Akkor meg minek vannak maguk itt? - folytatta Kiss György eléggé emelt hangon. Csak arra, hogy ülnek a fenekükön, gyártják az aktákat, az iskolákban meg a papok garázdálkodnak, testileg fenyítik, még az asztalhoz is hozzáverik a dolgozók, a bányászok gyerekeit. Úgy bizony, ha nem tudná. Tokodaltárón a pap a hittanórán úgy odavágta az egyik gyereket az asztalhoz, hogy az ripityára tört. Itt történt a szomszédban, pár kilométerre innét, de maga az állítja, hogy nem tud róla. Aztán így folytatta: - Most kimegyünk Tokodaltáróra - közben elővette a pisztolyát, rávágta az asztalra és tovább mondta -, én a papot a helyszínen lelövöm, maga meg felelősségre vonja és felfüggeszti az igazgatót, az osztályfőnököt meg még azokat is, akik tudtak erről a dologról, de elhallgatták. Nem fognak itt többé garázdálkodni a papok meg a reakciós pedagógusok. Csak olyanok maradhatnak, akik a dolgozó népet szolgálják és tiszteletben tartják a párt irányvonalát. Az esztergomi városi párttitkár Bárdkai István is mondott közben egy-két indulatos szót, kárhoztatta a hivatalunkat, hogy nem vagyunk elég éberek, elég határozottak a klérussal szemben, ezért történhetnek meg ilyesféle esetek. Valami olyasfélét is mondott, hogy a pedagógusok összebratyiznak a papokkal. Dankó József, járási párttitkár is szólt egy-két szót, olyan értelemben, hogy az ügyet feltétlenül sürgősen ki kell vizsgálni, és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket.