Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Megkérdezték ezután, hogy mi az én véleményem. Én erre azt válaszoltam, hogy ha ez így van, akkor cselekedni kell. Ki kell vizsgálni az ügyet, alaposan át kell gondolni, és meg kell várni vele a tankerületi főigazgató döntését, mert csak neki van joga felfüggeszteni, vagy áthelyezni a pedagógusokat. - Itt nincs mit várni, azonnal kell intézkedni még a főigazgató távolléte esetén is szólt valamelyikük közbe. Területileg pedig maga az illetékes. Én aztán gondoltam egyet, és a következőket mondtam: - Rendben van, én kimegyek önökkel, de nem szabad a dolgot elhamarkodni. Azt kell néznünk, hogy milyen módon használunk ezzel a dologgal a pártnak. Szerintem ez a legfőbb szempont. Szükséges a kellő határozottság, de olyan eljárásra, körültekintő intézkedésre van szükség, ami nem idegeníti el az embereket és magukat a pedagógusokat a párt politikájától. Ilyesféle további érvelések mellett aztán már úgy nagyjából lehiggadt a hangulat, és így indultunk el Tokodaltáróra személygépkocsival. Az esztergomi párttitkár nem jött velünk, sem Albert, személyügyi előadó - mondván - hogy most rá van bízva a hivatal, ezért itthon kell tartózkodnia. Útközben még tovább igyekeztem mérsékelni a nagy harciasságot. Pártosan, de pártszerüen kell cselekednünk - mondottam - és ebben Dankó is segítségemre volt azzal, hogy helyeselt nekem. Mindjárt itt jegyzem meg, hogy Dankó Józsefet a későbbiekben azért büntették meg és váltották le, majd pedig erősen mellőzték, mert a gyermekét anyósa révén egy távolabbi helyen megkeresztelték. Tokodaltárón először Mohácsi Károlyt, az iskola igazgatóját hallgattuk meg. Közben Kiss György üzent a két altárói párttitkárért, Gergely Zoltánért a területi, és Bugyulért, a bányász pártszervezet titkáráért. Mohácsi Károly igazgató elmondta, hogy a hittanórán az egyik igen rossz magaviseletű tanuló állandóan izgatta a hitoktatót. A hátsó padok egyikében ült, és ha a hitoktató elöl volt, folyton morgott, ha a hitoktató ment a hang után, a fiú elhallgatott. Amint megfordult a hitoktató és távolodott, újra morgott, vagy a padba szúrt zsilettpengét pengette. A hitoktató végül elcsípte őt, előrehozta, és a sarokba állította. Amint a hitoktató elfordult, a tanuló ki akart szökni az osztályból, de a hitoktató megfogta őt, megemelte, és egy erélyes mozdulattal felültette az asztalra. Erre a tanuló kiráncigálta magát a hitoktató kezéből, leugrott az asztalról, annak megroggyant az egyik lába, a tanuló pedig kirántotta az osztály ajtaját, kifutott az iskolából és hazaszaladt. Otthon elmondta az édesanyjának, hogy a hitoktató úgy hozzávágta őt az asztalhoz, hogy az menten összetört. A mama rögtön elszaladt Bugyul párttitkárhoz ezzel a hírrel, az meg azon mód felhívta a Megyei Pártbizottságot. Ehhez tudni kell még azt, hogy ez az asztal az altárói kaszinóból kimustrált öreg kártyaasztal volt vékonyka, eléggé megviselt lábakkal. Megvizsgáltuk ezt az asztalt, egy szertárban volt félretéve. Az egyik lába valóban meg volt roggyanva, de nem volt eltörve. Mire ezzel végeztünk, megjött Bugyul, a bányászok párttitkára, röviddel utána pedig Gergely Zoltán., területi párttitkár. Mielőtt a velük való beszélgetést leírnám, el kell mondanom, hogy kb. 8-10 nappal a vizsgált ügy előtt Dorogon véletlenül találkoztam Mohácsi Károly iskolaigazgatóval. Csak pár percig beszélgettem vele, de többek között megkérdeztem tőle, mi újság van az iskolában, hogy mennek a dolgok. Mohácsi Károly elmondta, hogy minden rendben van, igen jó tantestülete van, jól megy a munka, a tanítás. Azzal dicsekedett aztán, hogy az iskolának kitűnő kapcsolatai vannak a bányával, a tömegszervezetekkel, különösen pedig a párttal. A párt minden segítséget megad az iskolának, Bugyul párttitkár pedig tűzbe tenné a