Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

talán még Vörösmartyt is kizavarta volna a magyar irodalomból. Hatására a tananyagból értékes magyar vonatkozású anyagrészek maradtak ki, helyettük sok felesleges és sok esetben jelentéktelen, tőlünk idegen és a tanulók életkori sajátosságainak nem megfelelő anyag került be a tantervekbe. Ez többek között gyakorlattá tette a maximalizmust, a tanulóifjúság túlterhelését. Előtérbe került a munkás-paraszt származású tanulók különböző eszközökkel való segítése, bukásmentes osztályok produkálása. Ez magával hozta a munkás-paraszt származású tanulók korrepetálását, ami viszont fokozta a pedagógusok megterhelését, másrészt elősegítette az értékelésben, az osztályozásban a liberalizmust. A következő láncszem az volt, hogy a tanulóknak a tanuláshoz való viszonya meglazult. Ennek következtében elterjedtek olyan vélemények is, hogy "úgysem mernek megbuktatni, mert az apám munkás, sőt funkcionárius". Ugyancsak az ötvenes évek elején fordult elő Esztergomban a József Attila Általános Iskola bemutató tanítása utáni értekezleten, hogy az egyik igazgató a munkás-paraszt származású tanulók segítése és jobb tanulmányi eredményeinek kialakítása érdekében az alábbiakat javasolta: - A munkás-paraszt származású tanulóknak a feleltetésénél jóval könnyebb kérdéseket kell feltenni, mint az értelmiségi és egyéb származásúaknak. így lényegesen javíthatók a tanulmányi eredményeik. Ezt nálunk így vezettem be - mondta Verebes János igazgató -, így lehet kialakítani a bukásmentes osztályokat. Természetesen ezt nem lehetett szó nélkül hagynom, és a vita összefoglalásában valahogy úgy fogalmaztam ezzel a hozzászólással kapcsolatban, hogy a feleltetésnek ez a módja egyrészt a tanulóknak, másrészt a szülőknek és a felettes hatóságoknak a félrevezetése, becsapása, pedagógiailag elfogadhatatlan, össztársadalmi szempontból pedig egyenesen káros. Másnap már berregett a telefon, és Tóthné, a Városi Pártbizottság munkatársa éles hangon igyekezett felelősségre vonni engem - mondván -, hogy micsoda eljárás az, amikor a munkás-paraszt származású tanulók megsegítésével kapcsolatban a párt politikáját képviselő kommunista igazgató javaslatait egyszerűen elfogadhatatlannak nyilvánítom és elutasítom. Ez - mondta Tóthné - ellenséges magatartás. Persze, a megfelelő magyarázattal és válasszal nem maradtam adósa. Sajnos évek során ehhez hasonló esetek nem egyszer fordultak elő, amikor is akarva-nem akarva felparázslottak az emberben az indulatok, de úrrá kellett rajtuk lenni, hogy az ember megfelelő érvekkel el tudja fogadtatni azt, ami helyes, vagy éppen elutasítani, ami helytelen. Az említett jelenségek a tanügyigazgatás és a pedagógia területén főleg akkor kezdtek jelentkezni, amikor a Magyar Kommunista Párt Rákosiékkal az élén választási manipulációkkal kézbe kerítette az államhatalmat, majd 1948749-ben többek között sor került a felekezeti iskolák államosítására, a szocialista típusú tanügyigazgatás megszervezésére. Mindez kapcsolatban volt a tanácsrendszer kiépítésével, a proletárdiktatúra megvalósításával, amit ezúttal népi demokráciának neveztek el. Ebben az időszakban kerültem én Tatról 1949. szeptember hó 18-án miniszteri rendelettel a Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatósághoz Esztergomba, mint általános iskolai előadó. Megtörtént ugyanis a tanügyigazgatás átszervezése. Megszüntették a megyei tanfelügyelői hivatalokat, amelyek hatáskörébe tartoztak az alsó fokú intézmények, és a területi tankerületi főigazgatóságokat, melyek hatáskörébe a tanfelügyelői hivatalok és a középiskolák tartoztak, helyettük létrehozták a megyei tankerületi főigazgatóságokat. Ezek hatáskörébe kerültek most már a megye alsó fokú intézményei mellett az összes középfokú intézmények és a kollégiumok is. A Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatóság 1949. szeptemberében kezdte meg a működését a tanfelügyelőség egyidejű megszüntetésével.