Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

világháború után fiatalon, gégerákban halt meg. Négy gyermek maradt utána, két fiú és két leány, közülük Jánost kell kiemelnem, mint kiváló történészt, a MTA Történelemtudományi Intézetében dolgozik. Főleg az 1956 évi forradalom eseményeinek a kutatásával foglalkozik. Móricz Zsigmond barsendrédi kapcsolatai 1947 októberében az egyik budapesti látogatásom során találkoztam az utcán Pálfia (Petrenka) Miklóssal, szülőfalum (Barsendréd) néhai jegyzőjének, Petrenka Pali bácsinak a fiával. Gyermekkori jó barátok voltunk, Miklós Sándor öcsém korosztályához tartozott, mint játszótársak, a legszorosabb kapcsolatban állottak egymással. A két család gyakran összejárt. Pali bácsiék gömöri származásúak voltak. Pali bácsi roppant érdekes egyéniség volt, alacsony termetű, nyugodt, higgadt gondolkodású ember. Móricz Zsigmonddal sógorságban állott. A Pali bácsi felesége és Janka néni, Móricz Zsigmond első felesége első unokatestvérek voltak. Móriczék nyaranként el-ellátogattak pár napra Barsendrédre egy kis kikapcsolódásra. Erről az író kedvesen emlékezik a Gyalogolni jó c. novellás kötetében. Móriczék a Pali bácsiékkal együtt hozzánk is el-eljöttek egy kis beszélgetésre, Zsiga bácsi édesapám elbeszéléseiből esetenként egyet-kettőt feljegyzett magának. Élénken él az emlékezetemben, olyan 8-10 éves lehettem, amikor az egyik alkalommal beszélgetés, borozgatás, nótázás közben apám a zongorához ült, Zsiga bácsi pedig jókedvében táncra perdült. Arra is emlékszem, amikor egyszer az édesanyám könnyes szemekkel jött haza a jegyzőéktől, és mondta, hogy szörnyű dolog történt, meghalt, öngyilkos lett Halics Janka néni, Zsiga bácsi felesége. Móricz Zsigmondot én utoljára pozsonyi diákkoromban láttam, amikor Szalatnai Rezső meghívására Pozsonyba jött, a Prímási Palota tükörtermében előadást tartott. Előtte viszont fogadott minket, Szalatnai diákjait a Savoy Szálloda halljában, és elbeszélgetett velünk. Én akkor a Móricz Zsigmond Önképzőkör jegyzője voltam. Velem külön is váltott pár szót, érdeklődött a szüleim meg Pali bácsiék hogyléte iránt, és üdvözletét küldte Barsendrédre. Pali bácsiék tőlünk a második szomszéd házban laktak, ez is lehetőséget adott arra, hogy sűrűn találkozzunk. Családjukban két fiúgyermek született, Miklós és Laci. Az édesanyjuk fiatalon halt meg, Miklós lehetett olyan 7-8 éves, a Laci pedig másfél évvel fiatalabb. Pali bácsi nem nősült meg újra, a két gyermekét némi rokoni segítséggel meg egy bejárónő alkalmazása mellett egyedül nevelte. Mire a két fiú elvégezte a középiskolát, Pali bácsi is meghalt, még a II. világháború előtt, pár évvel később pedig a Laci fia követte őt. így Miklós egyedül maradt, és jegyzői oklevelet szerzett. Miklós Pesten elmesélte nekem, hogy a magyarüldözés elől átszökött Magyarországra. Előzőleg sikerült neki az ingóságainak jelentős részét Barsendréden néhány baráti parasztcsaládnál elhelyezni. Természetesen, én is elmeséltem neki a magunk helyzetét, és azt is, hogy kb. novemberben át fogunk legálisan települni a magyar-csehszlovák lakosságcsere keretén belül. Miklós ezek után arra kért, hogy Barsendrédről hoznám át az ő megmaradt ingóságait (bútorokat, ágynemű és egyéb dolgait) a mienkével együtt. Miklós megadta a címeket, hogy mindezek kiknél vannak elhelyezve. Természetesen megígértem neki, hogy minden fellelt ingóságát a saját leltárunkba vétetem, és áthozom.