Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

"Voltak már Magyarországon? ...némelyek igen, de sokan nem, de bizonyára örömmel megismerkednének az eddig ismeretlen tájakkal, érdekelnék önöket a szokásaik, viselkedésmódjuk, vagy talán a nyelvük. Szokás mondani: Más táj, másféle szokások. Sok nemzetnek olyan tipikus sajátságos szokásai vannak, hogy bizonyára meg-megállnának felettük. Nem is kell az anyagért messzire nyúlnunk. Nézzünk csak el az érsekújvári strandra. A mi déli szomszéd államunk jelentéktelen maroknyi "mondókáló" állampolgára gondolatban elviszi önöket Magyarországra, lehetőséget ad arra, hogy tökéletesen megismerjék a szomszédainkat anélkül, hogy elfáradnának a vonattal való utazástól, és felesleges költségeik lennének. Önzésük, a legnagyobb fokú pimaszságuk, az elmagyarosító törekvéseikben mutatkozó telhetetlenségük most mint a kutya nyalja a szlovákok talpát. A magyar elnemzetlenítő politika, amely a szlovákoknak Magyarország egységébe való tartozásáról igyekezett a szlovákokat meggyőzni, már évszázadok óta motoz ezeknek a korlátolt tébolyodottaknak a fejében, most pedig, amikor már a káini tűz reményének utolsó szikrái is kialudtak, és az elgondolásuk megvalósításának feltételei sincsenek meg, igyekeznek a csehek és a szlovákok kapcsolatát közvetve széttépni. A történelmi Magyarország politikai ideológiája megbízható támaszt talált a tudományban, amely fenntartás nélkül állott az elnemzetlenítés politikájának a szolgálatába. Igazolta és megokolta a szlovák nemzeti élet elfojtását, ennek jogosságát a történelmi magyar állam hatalmi érdekeivel, ezt tudományos érvekkel bizonyítgatta, hivatkozva a múlt tanúságaira, amelyekkel indokolta a magyarok világtörténelmi küldetését a Duna-medencében. Világgá kiáltották: szlovák nemzet nincs."... És mit csináltak a szlovákok a magyar iga lerázása után? Az első demokratikus Csehszlovák Köztársaságban a magyar kisebbségnek Szlovákiában a nemzeti erők fejlődésének minden lehetőségét megadták, ezen kívül pedig a szociális szabadság aránytalanul nagyobb lehetőségeit és vívmányait, mint amennyit biztosítottak a magyarok a szlovák kisebbségnek Magyarországon... Mihez vezetett mindez? A Csehszlovák Köztársaság szétrombolásához. A magyarok újra kezdték szétaprítani a szlovákok és a csehek egységét. A második Csehszlovák Köztársaság azonban célul tűzte ki Kollár és Stúr százéves álmának megvalósítását, Szlovákia magyarok nélküli birtoklását: a szlávság bölcsője a Tátrától a Dunáig végre csak szlovák daltól és beszédtől lesz hangos, és belőle majd olyan szlovák öntudat sugárzik, mint amilyenre ők gondoltak. Kedves szlovák férfiak és szlovák nők, ezért ne engedjétek ki a kezetekből a gyeplőt, de fogjátok mellé az ostort is, és üssetek, vágjatok vele önállóságunk megtartása, a tiszta köztársaságunk megtartása érdekében. Ne tekintsétek azokat sem, akik azt mondják nektek, hogy szlovák vagyok, de nem szűnnek meg "mondókálni" (magyarul beszélni). Ezekkel is megtesszük a magunkét. Lehetővé tesszük az összes "mondókáló" számára, hogy a Csehszlovák Köztársaságból Magyarország ölébe hulljanak, ahol lehetőségük lesz magukat "kimondókálni", és hogy nálunk a sovinizmusuknak még a legkisebb elemei is kipusztuljanak. Érsekújváriak, szlovákok, talán alusztok, vagy nem veszitek észre a városban járva, vagy nem halljátok az üzletek előtt sort állók, a mozik vagy a strand látogatóinak a beszédjét? Ha igen, ébredjetek fel és csináljatok rendet a saját városotokban a saját érdeketekben, hogy itt ne úgy nézzen ki a dolog, mint egy valóságos magyar városban." Közel 46 év telt el azóta, hogy ez a cikk megjelent, és folyamatosan éveken át még sok ehhez hasonló. Az a szélsőséges nacionalista telítettséget tükröző hangvétel, ami többek között Cabadaj cikkében is megnyilvánult, és aminek a központi gondolata az