Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

hagytam volna, de minthogy a csoport tagjai közül néhányan az illető szakolcai hölgy megnyilatkozásaival szemben nemtetszésüket fejezték ki, annyit mégis megjegyeztem, hogy akinek ezzel kapcsolatban kételyei vannak, kérem, szíveskedjék a dolognak otthon, az arra illetékes helyen, vagyis az ilyen kérdéseket ismerő állami vagy egyházi hatóságnál utánanézni. Ezt mindnyájan helyeselték, és ezzel a Csernoch-probléma lezárult, nyugodt légkörben folytathattam az esztergomi vár műemlékeinek bemutatását. Érdekes volt, hogy ennél az esetnél is akadt cseh részről egy gúnyos megjegyzés a felszólaló hölgyet illetően. Néhány gondolat Érsekújvár magyar múltjáról Térjünk azonban vissza Érsekújvárhoz. Amikor a két és féléves orosz hadifogságból visszatérve újra végigsétáltam Érsekújvár utcáin, a város sok magyar vonatkozású történelmi nevezetessége jutott eszembe. A Törökszalasztó utcán például a várvédők több évtizedes hősi helytállása. No meg Bottyán János merész fellépése, amikor is a török müezzint ledobta a minaretből, aki ott szörnyethalt, Bottyánnak pedig sikerült a törökök elől kimenekülnie a városból. A Pázmány Péter alapította ferencesek kolostoráról eszembe jutottak a Rákóczi féle szabadságharc érsekújvári eseményei, meg aztán, hogy itt találkozott a fejedelem a feleségével, amit emléktábla is jelez az épület falán és amit még meghagytak a II. világháború után is. A város főterén fejezték le az érsekújvári kurucok a legendás Ocskay László brigadérost 1710. január 3-án, mert a több győztes csata mellett bekövetkezett trencséni vereség után 1708-ban átállt a labancokhoz, így tehát elárulta a kurucok szabadságharcát. A kivégzés helyét még ma is a vár alaprajza és Ocskay lefejezésének dátumozott monogramja jelöli a Nemzeti Bank előtt. A várat magát Lipót császár szétszedette (ugyancsak magyarellenes elgondolásainak sugallatára), köveiből építtette meg Lipótvár börtönét, melyben évtizedeken át sok magyar hazafi raboskodott. A várból csak az egyik bástya maradványaira épült kálváriadomb maradt meg. Érsekújvár és a Hrabovszkyak Feleségem leányágának, a Hrabovszkyaknak családi hagyományai a XVIII. század végétől kapcsolódnak Érsekújvárhoz. Ennek a családnak egyik kiemelkedő egyénisége volt báró Hrabovszky János altábornagy, néhai anyósom dédapjának a testvére. 1849-ben Érsekújvár főterén égették el a császáriak a Kossuth bankókba fektetett vagyonának és ezzel együtt testvérei vagyonának jelentős részét. így a Hrabovszky család elszegényedett, utódai javarészt iparosokká váltak. Hrabovszky János altábornagy részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. 1848. június 12-én Karlovicnél elsőként ütközött meg Jellasics horvát bán seregével. Itt folyt a szabadságharc kezdetén az első vér. Jellasics többszörös túlerőben lévő seregét feltartóztatni nem tudta, de a további ütközetekben is szerepe volt főleg a délvidéki harcokban. 1848 júliusában budai főhadparancsnokká nevezték ki. 1849-ben a császári haditörvényszék először halálra ítélte, majd ezt 10 évi várbörtönre változtatta. Néhány nappal a halála előtt amnesztiában részesült. 1852-ben halt meg Olomoucban (Gracza György: A magyar szabadságharc története az érsekújvári Hrabovszky család szájhagyománya szerint). A Hrabovszky család feltehetőleg Lengyelországból származott el Magyarországra. Nekem ott volt szerencsém két ízben is találkozni Grabovszkyakkal. Egyikük sem tudott konkrét dolgot mondani, csak annyit, hogy a Grabovszkyak részt vettek Magyarországon a törökök elleni harcokban Sobieski lengyel király seregében.