Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Mindezt csak azért írtam le - nem is nagyon részletesen - hogy némileg érzékeltessem, milyen óriási tudat- és gondolkodásbeli változások és az ezekből fakadó gyakorlati eljárások mentek végbe körülbelül tíz év leforgása alatt az emberek normális együttélésének a rovására. 1938 előtt - 1945 után A gyökeres változást már akkor is észlelni lehetett, ha az ember csak kilépett az utcára. Az első Csehszlovák Köztársaság idején Érsekújvár lakosságának túlnyomó többsége magyar volt, ehhez mérten a város polgármestere is magyar volt, a városi elöljáróság magyar nyelven tanácskozott, a hivatalokban, a hivatalos érintkezésben a kétnyelvűség dominált, az utcanevek is kétnyelvűek voltak. De sorolhatnám így tovább. A lényeg, hogy Érsekújvár döntő vonatkozásaiban magyar jellegű város volt, ezt a jellegét a város közélete, kulturális élete, a város polgárainak közgondolkodása egyaránt magán viselte. így volt ez 1938-ig, utána 1945-ig pedig még inkább. Ugyanis a kétnyelvűség magyar nyelvűséggé változott. Ezt magával hozta a városnak az anyaországhoz való visszacsatolása, amikor is a csehszlovák hadsereg alakulatai, a csendőrség, a cseh és szlovák közalkalmazottak egy része, stb. eltávozott a városból, és a szlovákok közül csak a város és a környék szülöttei maradtak Érsekújvárott. A távozókat semmiféle sérelem nem érte, abból kifolyólag, hogy valaki cseh volt, vagy szlovák, ha távozott, ha maradt, semmiféle erőszakos eljárás nem sújtotta őket. Az egészen természetes dolog, hogy a távozóknak nem volt kellemes dolog visszatelepülniük a régebbi csehországi vagy szlovákiai otthonukba, és esetleg valamilyen új helyen új életet kezdeniük, de ennek nem volt deportálási jellege. Ezzel szemben 1945 és 47 között meggyérült a magyar lakosság létszáma, a hivatalos nyelv kizárólagosan a szlovák lett, mindennemű közterületi (hivatalos és egyéb) felirat ugyanúgy, mi több, a magyar nyelv használatát minden nyilvános helyen (hivatalokban, üzemekben, üzletekben, még az utcai beszélgetésekben is, stb.) betiltották. A szlovák nacionalizmus túlkapásai Ahogy már szó esett róla, az utcákon falragaszok hirdették: "Na Slovensku po slovensky!". (Szlovákiában szlovákul!). Olyan esetek is előfordultak, hogy aki magyarul beszélt, azt megverték. Még a magyar üzemi munkásokkal is megcsinálták ezt. Az üzletekben pedig nem szolgálták ki azt, aki magyarul kért valamit. Ilyen állapotok mellett a magyar anyanyelvű lakosok arra kényszerültek, hogy egymás között is szlovákul beszéljenek, vagy ha nem tudtak szlovákul, az utcán és egyéb közhelyeken inkább ne beszélgessenek. Jómagámra is többször erélyesen rám szóltak, hogy a feleségemmel meg a gyermekemmel ne beszéljek magyarul, hanem szlovákul. Már egy ilyen rövid szemlélődés útján is világossá vált előttem, hogy Érsekújvár jellege nemzetiségi szempontból 1938-hoz viszonyítva igen jelentős mértékben megváltozott az ott élő magyarság hátrányára, 1945-höz viszonyítva pedig szinte katasztrofálisan. A deportált, kiutasított, menekült és intézményesen áttelepített érsekújvári magyarok helyébe nagy volt a szlovákok beözönlése Szlovákia északi vidékeiről, és ez a körülmény jelentősen megváltoztatta a város egész arculatát a szlovák elem javára.