Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az érsekújvári magyar pedagógusok közül is csak alig 2-3 régi kartárssal találkoztam, legtöbbjüket áttelepítették, de voltak olyanok is, akik átmenekültek Magyarországra. Magyar pedagógusok nélkül maradtak az érsekújvári magyar gyermekek, a magyar ifjúság és a magyar szülők. Érsekújvárt Esztergomnak a török által történt elfoglalása után, 1543-ban Várdai Pál esztergomi érsek építtette végvárként a törököknek Nyugat felé irányuló előnyomulása ellen. Birtokomban volt egy értékes statisztikai felmérés, helyesebben név szerinti kimutatás a magyar végvárak, így Érsekújvár védőiről is az 1600-as évek elejéről. Sajnos, a II. világháború folyamán elveszett. Emlékezetem szerint Érsekújvár védőinek névsorában 2-3 szlovák nevű vitéz kivételével mind magyar nevűek voltak a várvédők. 300 körüli volt a létszámuk. A hatvanas évektől kezdve mint idegenvezető Esztergomban több alkalommal vezettem idegen nyelvű csoportokat, bemutatva nekik a város nevezetességeit. Esztergomban az egyik csehszlovák csoport vezetése alkalmával az esztergomi vár történetével kapcsolatban - mint mindig - szóba került Érsekújvár szerepe a törökellenes harcokban. Magyarázatom közben kért szót a csoport egyik tagja, aki mint pozsonyi tanár mutatkozott be. Kifejtette, hogy Érsekújvár azért tudta magát hosszú ideig tartani a török ellen, mert annak várvédői szlovákok voltak, nem pedig magyarok. Hiába próbáltam őt meggyőzni, hogy ugyancsak nagy tévedésben van, és hivatkoztam arra a bizonyos elkallódott névsorra. Nem lehetett őt meggyőzni. Váltig állította, hogy Érsekújvár Szlovákiához tartozott, tehát szlovákok voltak a vár védői, nem pedig magyarok. Szalatnai Rezső író, irodalomtörténész munkásságáról A jó emlékű, szeretve tisztelt pozsonyi tanítóképző intézeti osztályfőnökünk, Szalatnai Rezső, a kiváló író, irodalomtörténész, műfordító és publicista gyakran hívta fel a figyelmünket arra, hogy a Duna-menti és egyéb tájak békeszerető népeivel a kölcsönösség jegyében, a testvériség és barátság szellemében szót kell végre értenünk. Szalatnai Rezső rengeteg időt és munkát szentelt a két szomszédos nép, a magyarok és szlovákok baráti viszonyának az erősítésére, egymás irodalmának és kultúrájának a megismertetésére. Fábry Zoltán mondta róla, hogy a csehszlovákmagyar kultúrközeledésnek aligha van nála hivatottabb művelője". Személyes barátság is fűzte őt a legjelesebb szlovák írókhoz, költőkhöz, így például Laco Novomeskyhez, Ján Smrekhez, Emil Boleslav Lukáchoz, Valentin Beniakhoz, Ján Ponicanhoz, stb. Megírta az első magyar nyelvű cseh irodalomtörténetet és a szlovák irodalomtörténetet. Több kiemelkedő cseh és szlovák író műveit fordította magyarra, mint például Jifi Wolker, Karel Capek, Laco Novomesky, Vladislav Vancura alkotásait. Mégis, milyen méltánytalanul bántak vele Szlovákiában. Pozsonyi lakásából ki akarták üldözni, csak Laco Novomesky író barátjának sikerült ezt egy időre megakadályozni. Az 1948 után megnyílt magyar iskolákban indexre tették Szalatnai Rezső műveit, végül kiüldözték őt Pozsonyból, és áttelepült Magyarországra, Budapestre. Még egy ilyen kiváló emberrel, jeles íróval is ilyen mostohán bántak, aki pedig messzemenően szolgálta a szlovák-magyar közös kincsek védelmét, gyarapítását, a Kárpát-medence népei igaz barátságának a gondolatát. Dr. Szerényi Ferdinánd, a Magyar Tanítóképző Intézet igazgatója, az eredeti neve szerint a magyar származású Szeges János, a későbbiekben Komensky Ámos János,