Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Az öreg azt is elmondta, hogy az oroszok bejövetele után a férfi lakosságot teljes egészében, a nőknek meg egy részét összeszedték, és kivitték a Szovjetunióba, azóta nincs róluk semmiféle hír. Ez történt Kárpátalja magyarlakta lakosságának jelentős részével. Tízezer számra hurcolták el a magyar lakosságot, férfiakat és nőket egyaránt, akik közül már jóval a háború befejezése után csak alig néhányan tértek haza. Legtöbbjük az elégtelen élelmezés, a kemény szibériai telek és a nehéz munka súlyától meggyötörten a Szovjetunió koncentrációs táboraiban pusztult el, és jeltelen sírjaik a Csendes óceán partvidékéig terjednek. Ártatlan emberek tízezrei, százezrei nyugszanak a hazájuktól, családjaiktól távol, ismeretlen messze tájakon, csak azért, mert magyarok voltak. Kőrösmező - Máramarossziget - Debrecen Rákosi Mátyás a fogadás pódiumán Kőrösmezőröl Máramarosszigetre vitt minket a vonat. Ez viszont már Románia területén van, és itt átmeneti fogolytáborba kerültünk. Máramarosszigeten aztán átszállítottak minket egy másik vonatra, amellyel átléptük a jelenlegi magyar határt. Szatmáron és Nagykárolyon keresztül megérkeztünk Debrecenbe. Ott nagy meglepetésünkre katonazenekar fogadott minket az ottani huszárlaktanya területén pedig dobogó volt felállítva, előtte pedig székek, padok, különböző ülőhelyek. A dobogó környéke és maga a tér vörös és nemzetiszínű zászlókkal volt fellobogózva. A Szovjetuniót, a Magyar Kommunista Pártot és Rákosi Mátyást éltető feliratok is voltak a téren. A dobogón egy hosszú asztal mellett ült az elnökség, középen maga Rákosi Mátyás. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, majd az elnökségből valaki megnyitotta a tiszteletünkre rendezett ünnepséget, és átadta a szót Rákosi Mátyásnak. Rákosi Mátyás üdvözölt minket, mint az elsőként hazatérő 500 főnyi hadifogoly tiszti különítményt. Elmondta, hogy hazatérésünk a MKP kezdeményezésére történt, és Sztálin elvtársnak köszönhető, aki a dolgozó magyar nép nagy barátja. Beszélt azután arról, hogy milyen mély hálával tartozunk felszabadítónknak, a hatalmas Szovjetuniónak és dicsőséges Vörös Hadseregének, amely évszázados elnyomástól, egyben a fasiszták rémtetteitől szabadította fel a magyar dolgozókat, a munkásosztályt, a parasztságot és a haladó értelmiséget. Nem felejtette el Rákos Mátyás azt is kihangsúlyozni, hogy ezek után hol van a mi helyünk, mik a mi további feladataink, stb. Rákosi Mátyás szavai után a hadifoglyok nevében egy Nagy N. nevezetű hadifogoly tiszt fejezte ki háláját a hazahozatalunkért, és ígéretet tett, hogy teljesíteni fogjuk a ránk háruló kötelezettségeinket. Fogadásunkat a zenekar az Internacionálé eljátszásával fejezte be. Ezt követően még kihirdették, hogy fürdés, fertőtlenítés, fehérneműváltás következik, utána pedig mindenkit szólítani fognak az adminisztrációs teendők ellátása és az utazási igazolványok kiadása végett. Néhány csoportba osztottak minket, s az első csoportot elindították a fürdőbe. Közben lejött közénk Rákosi Mátyás, és elbeszélgetett velünk, ki honnét van, milyen elképzelései vannak a további jövőjét illetően. Elmondta, hogy a MKP kezdeményezésével és vezetésével bámulatos gyorsasággal folyik az ország újjáépítése. Mindenütt és mindenben a haladó erők állnak az élen, ellenállnak a belső és külső reakciós törekvéseknek. Mindebben nagy segítségünkre van a Szovjetunió. Reméli, hogy megértjük, hol van a mi helyünk - mondta nekünk ismételten Rákosi Mátyás.