Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

végig a bűnöző gyerekek fogadását. Én meg azután, hogy jobban halljam a fogadást, elég közel mentem a csoporthoz, onnét jól hallottam a szónokot, meg a gyerekek belekiabálásait is. Mire mi végeztünk az aznapi normával, és bementünk a táborba - a gyerekek már megkapták a vacsorájukat, ill. annak egy részét. Nekünk ugyanis a gyerekek körletén kellett áthaladnunk, és akkor éppen a második fogást osztották ki nekik, egy jó maroknyi apró olajos halat fejenként. Az egyik gyereknek láthatólag nem tetszett az olajos hal, mert amint megkapta, rávágta szépen a kifestett barakk falára. A halacskák szépen rátapadtak a barakk falára, és onnan kandikáltak az elkövetőre. Mire az egyik nevelő odalépett a haldobáló fiúhoz, és mondani akart neki valamit, a másik oldalon egy másik, majd egy harmadik ugyanezt tette. A többi meg jókat nevetett, úgyhogy a nevelő alig tudott szóhoz jutni, így már az első napon megkezdték ezek a fiúk a szépen rendbetett barakk "dekorálását". Mi aztán mentünk tovább, de mielőtt átléptük volna a fiúk körletét, az egyik odaszólt: - Ti hadifogoly tisztek vagytok? - Azok vagyunk - feleltem neki. - Mi is foglyok vagyunk, ti is foglyok vagytok, fogjunk össze és ne dolgozzunk - szólt a fiú. - Nekünk dolgoznunk kell - mondtam én, és otthagytuk öt. Még utánunk kiáltott - mondván - oficér, padazsgyí (tiszt, várj), de mi akkor már a tábort kettészelő drótkerítésen túl voltunk, és nem szóltunk vissza. A vacsoránknál bejött az ebédlőbe egy szerzsant, akit annak idején a Gaál Béla jól helybenhagyott, és mondta, hogy a gyerekek már a plafont is jól kidekorálták halakkal. így telt el a gyerekek intézeti életének első napja. Az éjszaka azonban nem volt nyugodt. A gyerekek jöttek-mentek a táborban, közülük egynéhányan átbújtak a drótokon, és loptak. Reggel különösen azok panaszkodtak, akik a szabad ég alatt aludtak, hogy a fejpárnájuk alól eltűnt egy s némely dolog. Főleg azok panaszkodtak, akik éjjel el-elmentek a latrinára, és ezt a gyerekek kihasználták. Másnap megérkezett az újabb gyerekcsoport valamivel kisebb létszámmal. Charkovból hozták őket. Ezeknek a fogadása hasonlóan zajlott le, mint az előző csoporté. Ők is tizenévesek voltak és nagyon öntudatosak. Fiatal koruk ellenére eléggé viharvert arcúakat figyeltem meg közöttük, csakúgy, mint az előző csoportnál. Gyanakvó tekintetűek voltak, egyiknek-másiknak forradás volt a fején, kezükön tetoválások. Már így első látásra is le lehetett róluk olvasni, hogy viharvert múltú gyerekek ezek. A charkovi csoportot benn a táborban a torony alatti kapubejárattól balra lévő, ugyancsak szépen felújított és újonnan berendezett barakkban helyezték el. Ők is bőséges vacsorát kaptak, de kishalak helyett sajtot meg mindegyik egy almát, ők meg a főzelékből csapkodtak egy-két kanállal a barakk falára, a feltétnek kapott húst azonban megették. Vacsora után ezek is jöttek-mentek, szemlélődtek, de leginkább a másik csoport érdekelte őket, és nemsokára ki is ütött köztük az ellenségeskedés. A táborba való bemenetelünknél a charkoviak is megkérdezték tőlünk, kik vagyunk, mit csinálunk itt. Ők is felajánlották a szövetségüket, de mi nem reagáltunk rá. Gyerekháború a fogolytáborban A két csoport közötti ellenségeskedés azzal kezdődött, hogy a charkoviak a maguk parancsnoksága alá akarták vonni a voronyezsieket, ezek meg erre nem voltak