Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

Szólt a harmonika, énekeltek, táncoltak. Egy vidámság volt az egész ház. Szép és kedves volt a menyasszony, de a vőlegény nem mutatkozott valami helyre legénynek, és csaknem bénára itta magát. A násznép járta a táncot, a férfiak azt a bizonyos guggolós orosz táncot, és igen unszoltak, hogy mi is lépjünk be. Végül kötélnek álltunk. Persze nagy volt a hahota, hogy mi mindig fenékre estünk. Próbáltuk utánozni az oroszokat, de sajnos, nem ment. A nagy mulatozás közben odajön hozzám Mikó Sándor zls., aki erdélyi volt, és mondja, hogy kéne valamit adni az új párnak, vagy a szülőknek, mert olyan rendesek hozzánk. Kérdem én, mit adhatunk mi ezeknek, nincs semmi olyanunk, ami ajándéknak beillene. "Dehogy nincs, - mondta Mikó - behozok a kocsiról egy vödör meszet, biztosan örülni fognak annak is." Be is hozta, én meg csendet kérve ezzel a mésszel köszöntöttem az új párt - mondván, hogy legyen a házaséletük boldog és olyan tiszta, mint amilyen ez a vödör mész. Mindezt nagy taps követte, az apósok egyike meg kezet fogott és elvitte a vödör meszet kiönteni. Mondtuk ugyanis, hogy a vödör a teherautó tartozéka. Fahordás -30 C°-on Az úszmanyi hadifogolytábor tisztjeinek késő őszi és téli munkáját illetően elsődleges helyet foglalt el a fahordás. A nehéz farönköket a nem túl közeli erdőből a vállunkon kellett cipelnünk. így kellett biztosítani a tábor hadifoglyai, orosz tiszti és egyéb személyzetének a téli tüzelőjét. Ez komoly feladatot jelentett számunkra egyrészt azért, mert roppant fárasztó volt, a nehéz rönkök nagyon megkínozták a vállainkat, másrészt gyötört minket az orosz tél hidege. Még -30 C°-nál is kihajtottak az erdőre. Hőmérőnk természetesen nem volt, így nem állott módunkban ellenőrizni a hőmérsékletet sem a barakkokban, sem kívül. Egy alkalommal, amikor is a nagy hideg miatt nem vonultattak ki, bejött a táborba Abgyejev, akiről már az előzőekben szó esett. Bejött a szobánkba is körülnézni. Beszélgetés közben megkérdeztem tőle, hogy hány fok hideg van. Nem mondta, csak elkérte a bögrémet, a bekészített teavizünkbe belemerítette, és intett, hogy menjek vele. Kint az udvaron aztán Abgyejev félkör alakban feldobta, kilöttyintette a bögre tartalmát, és jég potyogott alá. így lehet megmérni a levegő hőmérsékletét, ha az 40 C°-on aluli - mondta Abgyejev. Azokban a napokban, amikor ilyen szörnyű hideg volt, érdekes fényjelenségnek lehettünk tanúi. Az égen először két, majd később három napot láttunk. Nem volt különösebb fényük, de a párás-ködös égboltozaton mindhárom kirajzolódott. Elmaradt utazás helyett súlyos alkoholmérgezés Ugyancsak ezeknek a hideg napoknak egyikén szólt nekem Antonov kapitány, hogy elmennék-e vele pár napra Moszkvába. Kiküldetése van Moszkvába, és engedélyt kapott arra, hogy segítségül választhat maga mellé egy megbízható hadifoglyot, mert hozni kell onnét valamilyen könyveket. - Elmegyek szívesen - válaszoltam én. Gondoltam magamban, hogy ha már egyszer itt vagyok, miért ne nézném meg ingyen a híres fővárosukat. Úgy volt, hogy három nap múlva utazunk. De nem úgy történt, Antonov elutazott egyedül. Nyolc vagy kilenc napig volt távol. Amikor megérkezett és bejött a táborba, mondta nekem, hogy másképpen alakult a helyzet, egy szovjet katonát osztottak be mellé. Kárpótlásul viszont hozott nekem eredeti moszkvai vodkát, estefelé menjek ki a lakására, és vigyek magammal kulacsot. Nekik ugyanis, mármint az oroszoknak tilos volt bármit is behozni a tábor hadifoglyai részére.