Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

meg baromfi, de ahogy mondotta, a szovjethatalom első időszakában öt nem tekintették kuláknak. Kolhozok szervezése szovjet módra 1929-ben teljes erővel megindult a mezőgazdaság kollektivizálása, a kolhozok szervezése. Ő azonban nem akart belépni a kolhozba. Ezért egyből kisütötték rá, hogy kulák, és elvitték a lovait. Majd következett az egyik tehén, meg néhány birka. A legközelebbi lépés ellene az volt, hogy leszedték a házának a tetőzetét, és közben találtak nála a padláson egy odacsempészett, a cári időkből származó fegyvert. Ezután már több sem kellett, valamelyik gyüjtötáborban kötött ki. Felesége egyik rokonánál húzta meg magát, nyárra azután visszatért a fedél nélküli házba, és némi kis jövedelemért bérmunkát kapott a kolhozban. A fiát egy távoli szovhozba (állami gazdaságba) vitték el ugyancsak bérmunkásnak. Végül a család valamennyi földjét és még meglévő állatait beolvasztották a kolhozba. Mire pár év múlva a szerencsétlenül járt munkavezetőnket hazaengedték a koncentrációs táborból, feleségét alig ismerte meg, annyira megöregedett a bánattól és a kolhozban végzett nehéz munkától. Mesélte azt is, hogy az egyik rokonára egy másik faluban egyszerűen rágyújtották a házat, mert vonakodott a kolhozba való belépéstől. Alig tudta a két tehenét a tűz elől kimenteni. Az istálló és a lakóterület a fából készült házában egy tető alatt volt. Ez a környékbeli falvakban elég általános volt. Vele is az történt, hogy a tűz után valamit rásütöttek, ö is koncentrációs táborba került, a családja meg nincstelenül más tájra költözött. Meggyorsult aztán egy-kettőre a kolhozok megszervezése. Mindenki féltette az irháját, inkább gyorsan beléptek földestől, állatostól, mindenestől. így lehetett kifejleszteni rövid idő alatt egyszerű indirekt módszerek alkalmazásával az önkéntességet. íme a félelem és az önkéntesség milyen nagyszerűen párosítható. És mi, Rákosi Mátyás főtitkársága, miniszterelnöksége, a hírhedt ötösfogata (Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Vas Zoltán) uralkodása idején Sztálin és a szovjetek jó tanítványaként szolgai módon igyekeztünk alkalmazni az élenjáró szovjet módszereket, tapasztalatokat az élet minden területén, így a szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezésében is. Jól emlékszem még arra, miket mesélt 1957-ben az esztergomi megyei börtönben R. János, az egyik cellatársam a tsz-ek szervezéséről Komárom megyében. Ugyanis az 1956-os forradalomban való részvételem miatti letartóztatásom idején egyazon cellában voltam az illetővel, aki annak idején a Komárom Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának volt a dolgozója. Mint ilyen, hivatalból tagja volt annak a bizottságnak, amelyik a módosabb parasztgazdáknál házkutatásokat végzett. Előtte azonban a csűrükbe, pajtájukba, kazlukba, szőlejükbe titokban régi fegyvereket rejtettek el, és ezeket a házkutatás során "megtalálták". Azonmód megtörtént ezeknek a gazdáknak a letartóztatása, a bíróság pedig a legtöbb esetben kimondta vagyonuknak az elkobzását. Lenin a kolhozok megszervezésének vezérelveként az önkéntességet jelölte meg. Ám hozzátette, hogy a parasztság tudatilag elmaradott, ezért segíteni kell a parasztság tudatának fejlesztését. Sztálin és követői pedig megtalálták a paraszti tudat, ezen belül az önkéntesség kifejlesztésének legcélravezetőbb és legrafináltabb módszereit. így volt ez aztán Magyarországon is. "Meg kell a parasztokat kopasztani, nem lesz más lehetőségük, kénytelenek lesznek belépni a tsz-be" - hangzott el az egyik központi vezetőségi tag részéről Rákosiék berkeiben. Aztán meg is indult ez a kopasztás a begyűjtési rendszer életbe léptetésével. Voltak olyan parasztok, akik nem tudtak annyit megtermelni, amennyit be kellett adni az államnak, pl. igen nagy mennyiségű tojást,