Besey László: Viharos évtizedek (Esztergom, 1999)

BEVEZETÉS

tompította, ellensúlyozta Gyjakov őrnagy agresszív magatartását és kirohanásait a magyar tisztek ellen. Veszély Karcsi és Gaál Béla nemcsak kitűnő szervezők voltak, de ahhoz is értettek, hogy hol, mit lehet szerezni. Veszély Karcsi sokat muzsikált a táboron kívül az oroszok szombat esti táncos összejövetelein, és gyakran kapott az orosz tisztektől némi élelmiszert, amit behozott a táborba, és megosztotta barátaival. 1945 karácsonyán Veszély Karcsi nagy meglepetést okozott Gaál Bélával együtt a klub szűkebb vezetőségének, Gaál Bélával együtt meghívott minket karácsonyi vacsorára. Volt jó néhány finomság a klub megterített asztalán: egy üveg vodka, sült csirke, gyümölcs, sütemény, sajt és egy üveg orosz pezsgő. Úgy emlékszem, hatan vagy nyolcan voltunk, mindegyikünknek jutott belőle egy-két falat és némi ital. Kellemesen éreztük magunkat, felidéztük az otthoni karácsonyokat. Veszély Karcsi harmonikázott nekünk, mi meg karácsonyi dalokat énekeltünk. Vele hazajövetelünk után az ötvenes évek második felében Budapesten több alkalommal találkoztam, ő a Pest megyei, én pedig a Komárom megyei tanügyigazgatás dolgozója voltam. Az úszmanyi hadifogolytábor klubjának tevékenységéhez tartozott a propagandisták hálózatának működtetése. Minden barakknak megvolt a maga propagandistája. Ezeknek élén a főpropagandista állott, kezdetben Porkoláb Ferenc, leváltása után pedig dr. Csorna Sándor. A propagandisták fő feladata volt a hadifoglyok naponkénti politikai és részben egyéb irányú tájékoztatása. Cselényi lefordította a Pravda és Izvesztyija fontosabb cikkeit, felolvasta a propagandistáknak, akik azokat ebéd közben vagy munka után ismertették a tábor foglyaival. Helyenként Ivancsikin és Leonova tartott politikai összefoglaló előadásokat, amiknek tartalma szintén a propagandisták útján jutott el az egyes barakkokba. Szorosan kapcsolódott a klub tevékenységéhez a kitűnő képességű dr. Áchim András és Faragó László. Az egyik rendőrszázados ismert magyar dallamokra ötletes szövegeket írt, és ezeket gitár kíséretében adta elö (a nevére sajnos már nem emlékszem). Ő írta pl. a következő szöveget: Debrecenbe kéne menni, Akinek a gyomra korgott, Debrecenit kéne enni, Hamar bekapta a horgot, Kirakatban volt a páros, Debreceni páros helyett Kínálgatta Vörös János. Sorainkban foglal helyet. Sok magyar tiszt jelentkezett az új magyar hadseregbe, Vörös János altábornagy hadseregébe, de viszonylag kevésnek sikerült oda bejutni. A többit az oroszok bevágták vagonokba és kihozták. Ezt parodizálta a fenti dal. Ha dífogolymunka A tábor belső rendjének, életének megszervezése és a karantén időszak letelte után megkezdődött a hadifogoly tiszteknek munkára való szervezése. Ennek nagymestere Gyjakov őrnagy volt. Egyszerűen felsorakoztattak egy bizonyos számú hadifogoly tisztet, és kivitték őket a kolhoz földjeire dolgozni. Magam is részt vettem ezekben a tavaszi munkálatokban, különösen addig, amíg nem lettem tolmács. Egynéhány géppisztolyos őr kísért bennünket, egy-két tiszt a táborparancsnokságról, és mindig jött velünk a munkavezető. Tarzánnak meg gorillának neveztük őt magunk között. Kissé hajlott volt a háta, hosszú kezei voltak, jókora tenyerei. Az első ránézésre az embernek egy gorilla jutott az eszébe, rekedtes hangján nagyokat tudott káromkodni.