Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Wehner Tibor: Vörös Béla szobrai, képei között (1975)

WEHNER TIBOR Vörös Béla szobrai, képei között (Az esztergomi kiállításról) [...] A múzeum három termében elrendezett kiállítás három részre bontja Vörös Béla életművét. E három rész elkülönülése természetesen csak műfaji, illetve formai jellegű, hiszen a kiállított alkotásokat szoros kapcsolat, szellemi azonosság fűzi egységgé: egy következetesen végigjárt út, egy tudatosan vállalt alkotói program. Vörös Béla minden egyes műve a mélységesen humánus szellemiségnek forrása. Az első teremben festményei, bronz- és elefántcsont plakettjei kaptak helyet; köztük olyan jelentős képek, mint a „Manifesztáció", és az „Atombomba után". A második teremben jobbára a korai plasztikai művek (milyen különös a szobrok sorsa: találkozhatunk itt még a Magyarországon, az 1920-as évek elején készült szobraival is, mint a „Vízhordó" és a „Cigánylány"), és assemblage-ok (összetételek, összeillesztések), hajlított vas- és rézlemezkonstrukciók, valamint a falakon grafikák sorakoznak, míg a harmadik teremben a néger plasztika és a kubizmus hatásában érlelődött bronz- és elefántcsont szobrokkal találkozhatunk. Szobrainak anyagi sokrétűsége - bronz, ezüstözött bronz, elefántcsont, vas- és rézlemez, műanyag - és szobrászatéval azonos rangú, azonos színvonalú festőigrafikusi munkálkodásának művészi termékei - olajfestmények, gouache-ok, pasztellek, tus- és tollrajzok -, valamint a kiállított alkotások nagy száma - mintegy 270 mű - is kényszeríti a látogatót, hogy vissza-visszatérjen a kiállításra. Egyetlen látogatás alkalmával csupán föltérképezhetjük a gyűjtemény gazdagságát, de nem ismerhetjük