Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Wehner Tibor: Beszélgetés Vörös Bélával (1973)

lehet itt viccelni. Én festő tanár vagyok, itt festészetet kell csinálni. Egyszer Vaszary azzal jött: olyan megtiszteltetés ért, ami növendékeknek ritkán jut részül: ha rajzaimat nem adom drágán - amelyek a Nemzeti Szalonban voltak kiállítva -, Csók István megveszi. Akkor fölmentem Csókhoz, és azt mondtam neki: köszönöm a megtiszteltetést. A rajzaim nem eladók. Amikor Vaszary megharagudott rám a barna festék miatt, akkor egy kicsit elveszítettük egymásban a bizalmunkat. Vaszary nehéz természetű ember volt, kemény karakter. De a művészet terén tőle kaptam a legtöbbet. Műfajok, korszakok 1931-ben a Gyarmati Kiállításon megismerkedtem egy elefántcsontkereskedővel, aki növelni akarta a termelését. Megkért, hogy eljöhessen a műterembe megnézni, mit csinálok. Amikor elkezdtem elefántcsontba dolgozni, azt mondták, bolond vagyok: az elefántcsont nagyon drága anyag, sok munkát kell belefektetni. Ez igaz is: az elefántcsonttal úgy kell dolgozni, hogy kihasználjuk az anyagot a maximumig. De az anyagot mindig tisztelni kell. Az elefántcsontot nagyon szeretem. Faragása a bizánci korban volt a legszebb. Amikor elkezdtem faragni, én is a bizánci művészet bűvkörébe kerültem, abból indultam ki, és nem is szakadtam el tőle nagyon, de ezek a faragványaim mégiscsak a huszadik század szülöttei, modernek. A rajzok 1920-tól végigkísérik az életemet, persze nem az a fontos, hogy mikor jöttek létre, hanem az, hogy milyen művészi értékük van. A festészetben én amatőrnek éreztem magam, de vannak olyan pillanatok, amikor az embernek muszáj valamit csinálni, és akkor megpróbálom. Még ma is erősen kísért Csók István kijelentése, ezért a festményeimet is inkább csak színes rajzoknak nevezem. A kezdeti periódusban a kubizmus hatása alá kerültem. Erősen szerkesztettem a szobrokat, masszív dolgokat csináltam. Később azt vettem észre, hogy teljesen kiürülök,