Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Wehner Tibor: Beszélgetés Vörös Bélával (1973)

WEHNER TIBOR Beszélgetés Vörös Bélával „Vörös Béla [...] a modern plasztika immár klasszikussá vált korának a művésze, életműve a tradíciót és az avantgárdé törekvéseket összekötő periódus rangos terméke" - írja [...] Németh Lajos. A művész 1973. szeptember 21-én - a Komárom megyei Muzeumok meghívásának eleget téve - Tatán találkozott a Komárom megyében élő képzőművészekkel. A beszélgetésről készült magnetofonfelvótel néhány részletét közöljük. A pályakezdő évek Sok mesterem volt. Amikor a Képzőművészeti Főiskolán Csók keze alatt dolgoztam, egyszer azt mondta: Vörös, magából sohasem lesz festő, kár a fáradságért. Ezért aztán átmentem Vaszaryhoz. Vaszary Jánosnak köszönhetem, hogy művész lett belőlem; ő respektálta a növendékek egyéniségét, engedett dolgozni. Amikor az első rajzomat csináltam nála - egy portrét - kétszer-háromszor elment mögöttem és mindig megjegyezte: Vörös, ez kész, ehhez már ne nyúljon hozzá, mert biztos, hogy el fogja rontani. Vaszarynál mehettem szabadon a saját fejem után. Persze ez a nagy szabadság sem tartott sokáig. Már akkor is azt csináltam - amit ma is vallok -, hogy bármilyen festéket fogok a kezembe, mindenből ki lehet hozni valamit. Amikor barna festékem volt, azzal festettem. Vaszary azt hitte, hogy a Székely Bertalan szisztémáját akarom lemásolni, és ekkor nagyon megharagudott. Azt mondta: Vörös, nem