Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Dr. Szabó István: A bakonyi cifra kankalin - a jelkép és természetvédelmi - biológiai, evolúció-rendszertani jellemzői
A bakonyi cifra kankalin - a jelkép és természetvédelmi - biológiai, evolúció-rendszertani jellemzői dr. Szabó István* * 8360 Keszthely, Schwarz D. u. 15. e-mail: kalmos@t-online.hu A cifra kankalint, vagy havasi medvefül kankalint (Primula auricula L. subsp. hurtgarica (Borb.) Soó) Tóth Sándor mutatta meg nekem a Tobánhegyen, immár negyven éve. A gyenesdiási termőhely ismeretében meglepő volt számomra ott az erőteljes növésű egyedekből álló, népes állomány. Hamarosan felkerestem a márkói Malom-hegyen is; majd a Fáni-völgyben Csapody István, a Burokvölgyben Eszterhás István társaságában voltam először. Az Esztergáli-völgybe Majer Antallal a szentgáli tiszafásban és a farkasgyepűi ős-bükkösben tett tanulmányutat követően jutottam el. A Keszthelyi-hegységben felfedezett újabb lelőhelyről Bauer és munkatársai (2008) tudósítanak, és összefoglalják a hazai exszikkáták adatait. A természetvédelmi megőrzés, az élőhelyek fenntartása, a fajvédelem és monitorozás a Balaton-felvidéki, illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park hatáskörébe tartozik. Alapját képezik a botanikusok, majd az őrszolgálatok mind rendszeresebbé váló állomány leltározásai. Korábban Galambos István jelezte virágzás-dinamikai felméréseit. Pozsik Lajos 1992-ben végzett tájékozódó populációs létszám és morfológiai vizsgálatot. Sajnos a keszthelyi megfigyelések sem rendszeresek, de - mint később látjuk - tájékoztató értékűek. Beszámolóm három problémakörre épül. 1) Harald Nikifeld 1983-ban értesített, hogy a gyenesdiási egyedek meggyőződése szerint a Primula balbisii Lehm, fajhoz tartoznak (Primula auricula L. subsp. balbisii (Lehm.) Nymán. - Adler et al. 1996). Felvetése attól kezdve foglalkoztat, és mivel az elérhető diagnózisok és határozókulcsok a P. auricula-val szemben nem eléggé egyértelműek, igyekszünk figyelemmel kísérni az újabb, különösen a molekuláris genetikai eredményeket. 2) A hibridzónák lokális és kontinentális, földtörténeti léptékű kutatása a Primula nemzetséget a negyedidőszakbeli fajkeletkezés, az endemizmusok stabilitása a refugiumokban, továbbá a természetvédelmi gyakorlat szempontjából egyaránt érinti (Cservenka 2004, Medvegy et al. 2006). Regresszió során egy faj elterjedési területe szűkül és felszakadozik, egymástól elszigetelődő foltok maradnak fenn. Nálunk a cifra kankalin fokozottan védett, aktuálisan veszélyeztetett hidegkori reliktum. Kádereit et al. (2011) szerint az Auricula szekció 25 faja közép-európai-alpi elterjedésű, amelyek negyedidőszaki földrajzilag izolált refúgiumokban diverzifikálódhattak, de a fajok integritása holocén hibridizáció következtében sérülhet. 3) Endemikus reliktumokra nézve nagy genetikai változékonyságot tapasztalt Crema, S. et al. (2009) a Primula apennina Widmer faj populációi között, amelynek hat észak-apennin izolátuma 50-60 km-es hegyvonulaton szóródik, valamelyest hasonlóan a cifra kankalin bakonyi és vértesi élőhelyeihez. Hazai viszonyok között tekintettel kell lenni az élőhelyek reliktum megőrző képességének romlására, és ennek következtében az állományok megritkulására a kopárfásítás, a szárazság és a felmelegedés miatt. 23
