Katona Lajos Tamás - Tóth Sándor (szerk.): 50 éves „A Bakony természeti képe” kutatóprogram - A Bakonyi Természettudományi Múzeum jubileumi kiadványa a XIV. Bakony-kutató Ankét (2012.10.13-14.) előadásaiból (Zirc, 2012)
Dr. Szabó István: A bakonyi cifra kankalin - a jelkép és természetvédelmi - biológiai, evolúció-rendszertani jellemzői
Vizsgálatainkat 2008 és 2009 áprilisában végeztük, hét magyarországi szubpopuláción, hatósági engedéllyel. Állományonként 10-10 egyedet vizsgáltunk véletlenszerűen. A molekuláris genetikai vizsgálathoz fiatal levél csúcsi részéből 0,25 cm 2 méretű darabot metszettünk ki. Biometriai és minőségi adatok: levélszám, átlagos levélhossz, legnagyobb lemez szélesség, levélszél tagoltsága, hullámosság, lisztesség, mirigyszőr, porcos szél, szín, fényesség, erezet, tőkocsány szám, hossz, lisztesség, murvalevél hossz, alak, szín és lisztesség, kocsányok hossza, lisztesség, csészecimpák mérete, lisztesség, pártacső hossz, pártacimpák alakja, mérete, a párta színe. Termést és maghozamot mennyiségileg nem, csak alaktanilag tájékozódó jelleggel vizsgáltuk. A terepi gyűjtést és adatfelvételezést kollektíven végeztük. A molekuláris genetikai vizsgálat a Georgikon Kar biotechnológiai laboratóriumában Poczai Péter és Taller János, a biometriai feldolgozás a növénytani csoportnál Kercsmár Vilmos feladata volt. Az élőhelyek Festuco-Brometum dolomit-sziklagyep és Fago-Ornetum sziklaerdő társulásairól fajlistát készítettünk, egyedszámlálás során teljességre törekedtünk. Valamennyi élőhely horizont-korlátozottságát halszem optikával készült digitális fényképfelvételek alapján becsültük. Adataink feldolgozottsága még nem teljes, csak előzetes közlésre alkalmas. A közép-európai-alpi elterjedésű Primula fajok rendszertani besorolása hosszú idő óta vitatott a nagy alaktani változékonyság és a kereszteződés miatt. A levél és virág morfológiai jellemzők nagyon plasztikusak, amit fentiek mellett környezeti hatások is hozzájárulnak, sőt az egyedek életkorával a vegetációs idő folyamán változnak. Lehetséges, hogy bizonyos mértékben a fenotipusos plaszticitás is hozzájárult a taxonómiai véleménykülönbségekhez. A levél fogazottsága, együtt a különösen fiatal korban jellemző keskeny vagy széles tojásdad levélformával, szintén változékony. A világossárga virágszín és az illat inkább P. auricula és kevésbé P. balbisii bélyeg. A levélfelületet és szélet fedő lisztes vagy mirigyszőrök gyakran hiányoznak, vagy az életkor előrehaladásával lekopnak. A murvalevelek a leírtaknál sok esetben hosszabbak és aszimmetrikusak. (Lásd még: Zernig 2005.) A csak hat szubpopulációra kiterjedő riboszómális DNS ITS szekvencia analízis és az ITS2 régió szekvencia analízis mutatja a genetikai változékonyságot, és bizonyítja a mintáknak a rokonságát azzal a mintával, amit Zhang és Kádereit (2004) számára egyetlen magyarországi reprezentáns mintaként a Vértesből rendelkezésére állott. Valamennyi magyarországi mintát kladisztikus-filogenetikai szünapomorfia jellemzi a P. balbisii-hez (lásd: Zhang 2002, Zhang & Kádereit 2004), de megállapítottuk, hogy a típuspéldánytól egy alapvető eltérést viselnek az ITS2 szekundér struktúra-modell első hélixében. A kimutatott morfológiai és molekuláris különbségek egyrészt összhangban vannak a korábbi molekuláris kutatási eredményekkel, másrészt a magyarországi állományok földrajzi és ökológiai izoláción alapuló elkülönülését mutatják. Mindez igazolni látszik Borbás véleményét és azt a taxonómiai állásfoglalást Zhang & Kádereit (2005) részéről, hogy a P. hungarica Borb. 1895, a Primula sect. Auricula subsect. Euauricula 1. Primula auricula L. formában szinonimként lett besorolva. A Primula hungarica Borb. 1895 s. ampl. nevet egyik tanulmányunkban (Szabó et al. 2010) mi is használjuk, mint a Dunántúli-középhegység névben szereplő szakaszára súlypontosan eső előfordulású „bakonyi cifra kankalin" megjelölésére. 24
