Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bevezetés - Egy emlékkötet előélete az ötlettől a megvalósulásig (Bauer Norbert, Kenyeres Zoltán)

A Bakonyi Múzeum Természettudományi Osztálya 1971-ben Bakonyi Természettudományi Múzeum néven Zircre költözött, és Papp Jenő gondolatának életképességét, valamint a programot tovább mozgató utódainak - Tóth Sándor és Futó János múzeumigazgatóknak - áldozatos munkáját igazolja, hogy e regionális tájkutatási program immár negyvenéves, és a harmadik évezred első éveiben magában hordozza egy új lendületvétel lehetőségét. A kötettel, melyet a tisztelt Olvasó kezében tart, múltunk, elődeink előtt tisztelgünk. A 40. év nem a klasszikus, „kerek" évfordulók sorába illik... Az ötletet követő szervezés kezdetekor - mintegy két éve - még talán csak ösztönösen éreztük egy ilyen summázat időszerűségét. Az azóta eltelt nem is olyan hosszú időben, a sajnálatos tapasztalatok megerősítettek ebbéli hitünkben. Az emberi élet törékenységét ismerve láttuk be azt, hogy most kell az „örökkévalóságnak" átadni azoknak a kutatóknak sorokba öntött gondolatait, kik a program keretében és azon kívül is sok lépést tettek már meg az élet - számukra szerencsés módon sokszor cserszömörcés karsztbokorerdőkkel, keltikés-medvehagymás aljnövényzettel szegélyezett - földútján. Most kell rögzíteni azokat az információkat, melyek arra a néhány száz kutatóra vonatkoznak, kik a program keretében tevékenykedtek. Alapgondolatunk időszerűségét szomorú bizonyítékokkal támasztotta alá az élet... 2000. és 2001. folyamán sorra érkeztek vissza a könyvhöz készített adatlapok, köztük a Bakony-kutatás egyik „nagy öregjének", Szabó István zoológusnak a kérdőíve, archív fotók kíséretében, melyeket beküldője felhasználás után feltétlenül kért vissza. A könyv esszégyűjteményének tervezése közben Mészáros Ferenc említette, hogy „Szabó Pistának" kiváló történetei, és ugyanilyen magas szintű fogalmazókészsége van. írtunk is ez ügyben az általunk ismeretlenül is tisztelt kutatónak. Hogy kérésünknek eleget kívánt-e tenni, soha nem tudhatjuk meg... A 2000 decemberében érkezett gyásztávirat szerint vitéz Szabó István nyugalmazott muzeológus élete 88. évében befejezte földi pályafutását. A nyomdai előkészítés során újabb szomorú hír jutott tudomásunkra: a Bakony-kutatásban is aktívan közreműködő Uherkovich Gábor nem érhette meg, hogy a botanikustársadalom a 90. születésnapján köszöntse. Sok minden pusztán az elhatározástól függ és mindegy mikor került pont a végére, mindig ugyanolyan értéket képvisel. Vannak dolgok, melyeket még idejében kell megvalósítani. E jubileumi kötettel kapcsolatos munkák kezdetekor segítségül hívtuk a nyilvántartásban szereplő, felkutatható egykori és mai munkatársakat, és kértük tőlük, hogy adatszolgáltatással, terepi fotók küldésével legyenek társaink az ünneplésben. És a Bakony-kutatók megmozdultak... Sorra kaptuk a visszaküldött kérdőíveket és fotókat, a kezdeményezést és a szerkesztést támogató, erőt adó levelek, telefonok kíséretében. A kutatók egy szűkebb csoportját - zömmel az „ősbakony-kutatókat" - megkértük arra, hogy a tudományos közlemények szenvtelen tőmondataival szakítva, készítsenek írásokat emlékeik minél szubjektívebb és „életszagúbb" megfogalmazásával, felfedezéseik igaz történetéről, pikáns élményeikről vagy bármiről, amiről írni 6