Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bevezetés - Egy emlékkötet előélete az ötlettől a megvalósulásig (Bauer Norbert, Kenyeres Zoltán)

,Az alapkutatás legfőbb haszna, akárcsak a rózsaszálé, egy dalé vagy szép tájé, az, hogy örömet okoz." SELYK JÁNOS Bevezetés Egy emlékkötet előélete az ötlettől a megvalósulásig A tudományos megismerés sikere soha sem pusztán az adott tudományterület elhivatott művelőinek szakértelmén és kitartásán múlott. A garanciát mindig azok az elmék jelentették, kiknek futotta idejéből, energiájából (talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy áldoztak idejükből és energiájukból) a kutatás-szervezésre, olyan financiális háttér megteremtésére, mely mások munkájának is alapot ad. A teljességre törekvő természettudományos feltárás számos specialista összefogását igényli. Regionális jellegű, de komplex ismeretanyagot felhalmozó tájkutatási programként kezdődött 1962-ben Bakony természeti képe" kutatási program, melynek elindítása elsősorban Papp Jenő, a Veszprémben működő Bakonyi Múzeum zoológus-muzeológusa kitartó munkájának köszönhető. Az 1962. október 9-én tartott értekezlet jelenléti ívét átolvasva szembetűnő az az összefogás, mely a program mögé álló tudományos kutatóintézetek és a kezdeményezés fontosságát átérző „gazdasági erő" között született. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy az „Öreg-Bakony" mellett a Balatonfelvidéket, a Bakonyalját, a Pannonhalmi-dombságot és a Keszthelyi-hegységet is felölelő Bakonyvidék természettudományos kutatása az 1960-as évek elején vette volna kezdetét, vagy, hogy a programbeli regisztráció nélkül ne tevékenykedett volna számos szakember a térségben, a szervezett Bakony-kutatással a kapcsolatot csak részben vagy egyáltalán nem tartva. ,A Bakony természeti képe" program lényege az, hogy egy intézmény, a Bakonyi Természettudományi Múzeum (és jogelődje) - melynek alapfeladata egy térség természettudományos feltárása - szellemi és anyagi lehetőségeivel odaáll egy önkéntes alapon szerveződő kutatógárda mögé és megkísérli a több száz résztvevő eredményeinek szintetizálását tematikus gyűjtemények fenntartásával, tudományos folyóirat- és monográfiasorozatok kiadásával. Ez utóbbiak a program keretében folyó munka tudományos értékét képviselik. A kutatók találkozásainak azonban legalább ennyire fontos eredményei a vidám vagy épp szorongó terepnapok, az egyetemi padokból még alig szabadult fiatalok megismerkedése a „megközelíthetetlen" tudósokkal, és a sokszor több évtizedre szövődő munkakapcsolatok, barátságok... Ezer meg ezer vidám vagy megejtő pillanat, millió és millió közös természetélmény a Bakony változatos élőhelyein, a mikroszkóp okulárja vagy épp egy herbáriumi lap felett. 5