Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

lójának idején jelentek meg. Amikor az ország és a magyar nép 1956 októbere után újra elbukott a szabadságáért vívott küzdelmében, akkor én azokban a fagyos hangulatú novemberi és decemberi napokban gyakran olvasgattam a Monográfia egyegy tanulmányát a Balaton-felvidék és a Bakony valamely földtani koráról, őslényeiről, hidrológiájáról stb. Tudatosan igyekeztem megismerni ennek a tájnak a természetrajzát, hiszen én is ezt a tájat szándékszom kutatni. Tulajdonképp a balatoni és a bakonyi táj geológiai-paleontológiai viszonyainak a megismerésén keresztül igyekeztem általános geológiai ismereteimet bővíteni, mivel e tekintetben a nemrég elvégzett egyetemen csak egészen vázlatos képzésben részesültem. A kötetek tanulmányozása nyomán hamarosan kiderült számomra, hogy a Balaton-felvidék élővilágáról, növénytakarójáról és állatvilágáról meglehetősen kevés tanulmány jelent meg. E témakörben az egyetlen igényes tanulmányt Borbás Vince írta meg a Balaton és partmelléke növényzetéről, mely korának modern szempontjait messzemenően figyelembe vette a téma feldolgozása során. A több mint egy évszázaddal ezelőtt megírt művet ma is érdemes olvasni. Méhely Lajos a Balaton és környéke kétéltű- és hüllővilágáról írt egy faunisztikai jellegű közleményt - és ezzel lényegében kimerítettük a Balaton-felvidék élővilágáról megjelent tanulmányokat. Olyan népes faj- és egyedszámú csoportokról, mint a zuzmók, mohák, gombák vagy az állatok köréből a különböző férgek, rovarok, pókok, páncélos atkák és emlősök meg sem emlékeztek. Biológus érdeklődésű muzeológusként persze felfigyeltem erre, és érlelni kezdtem a dolgot előbb magamban, majd a szakkollégák körében tájékozódtam egy Bakonyt kutató közösség esetleges életre hívása ügyében. Az 1950-es évek végén néhány botanikus és több zoológus (főleg entomológus) kolléga érdeklődését sikerült felkeltenem a Bakony iránt - elsősorban a baráti beszélgetések bizonyultak célravezetőnek. Jöttek is ők a Bakonyba kutatni, ki-ki saját csoportjának megfelelően. Egy darabig határozottan tapasztalni lehetett a „felfutást", de aztán a felfelé ívelő görbe kezdett átváltani a vízszintes felé, ami az érdeklődés egyfajta „beállását" jelezte. A kutatók önzetlen munkakedve és munkájuk töretlensége valamiféle szervezettséget várt, ami újabb lendületet adhat a további munkának. Erre a feladatra a veszprémi Bakony Múzeum mintegy kötelezően vállalkozott, hiszen elnevezésében benne van a „Bakony" és székhelye Veszprém, mely város sok tekintetben a Bakony-hegyvidék természetes központja és „fővárosa". Összefüggésben a vidéki múzeumok „megyésítésével" (amiről az előzőekben már szóltam; idevágóan további részleteket lásd az első Bakony-kutatási beszámolómban: Papp 1964) és az ebből folyó biztató lehetőségekkel élve egy előzetes Bakony-kutatási tervet állítottam össze 1961-ben. Eri igazgató úr azonnal látta értelmét és múzeumi újszerűségét, mely kutatási programot mai kifejezéssel projektnek nevezhetünk. 1962 és 1963 októberében két értekezletet rendeztünk, melyen meghívásunkra szinte valamennyi általunk megkeresett tudományos és egyéb intézmény vezetője, illetve képviselője megjelent. Magam is rácsodálkoztam első sikerünkre! Ez volt életem első menedzselése és máris kecsegtetőnek ígérkezett. Úgy tűnt, elérkezett az idő ar15