Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

ra, hogy valóban újszerű szervezésben mozgósítsuk az ország „természettudományos erőit" egy adott táj, a Bakony-hegység kutatására. Mindkét értekezlet jó hangulatban zajlott le és véglegesítette valamennyi résztvevő intézmény aktív csatlakozását a Bakony-kutatáshoz. A programmal összefüggő tennivalók megvitatása mellett az aktivizálódást hathatósan elősegítette a néhány oldalon összeállított és sokszorosított Bakony-kutatási tervem. Ebben a kutatás célkitűzését és megvalósításának reális lehetőségeit, módjait fejtettem ki és foglaltam össze tömören. Ez jól érzékelhetően kedvező benyomást keltett a megjelentek körében vállalkozásunk realitását illetően. A Bakony-kutatás tényleges szükségének és sikerének bizonyságai az évi jelentések és összefoglalók, melyek az 1960-as években egyrészt évente láttak napvilágot stencilezett kiadványokként, másrészt a múzeumi évkönyvben tettem közzé nyomtatott formában három-három évre visszatekintőén (Papp 1964, 1968a). Az 1960-as években a Bakony-kutatás a következő tudományágakat („főtémákat") ölelte fel: földtan, őslénytan, vízrajz, éghajlattan, természeti földrajz, növénytan, állattan és természetvédelem. Átlagosan évente 60-70 kutató végzett speciális érdeklődési körének megfelelően kutatói munkát. A kutatók mintegy 25-30 országos intézményből rekrutálódtak. Szervezésemben majdnem minden évben rendeztünk értekezletet. Ezeken az aktuális kérdések megbeszélése mellett a hangsúly a kutatási eredmények előadására, illetve kerekasztali eszmecserékre tolódott el. Ide kívánkozik annak jelzése, hogy a kutatómunkát a közreműködő személyek igényének megfelelően igyekeztünk támogatni. A támogatás - az ország 1960-as évekbeli közgazdasági állapotából következően - akkor is csak szerény financiális keretek közt volt lehetséges. A kutatási eredmények publikálására viszonylag kedvező lehetőségek adódtak. Cikkek és tanulmányok „A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei"-ben jelentek meg, egy-egy kötetben hat-nyolc cikk is. Jelentettünk meg ún. természettudományi szakkötetet is, mely kizárólag természettudományi tanulmányokat tartalmaz. 1964-ben indítottuk el ,A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" sorozatot. A sorozatban önálló monografikus tanulmányokat tettünk közzé, melyek egy-egy kutatási témát foglaltak össze a Bakonyra vonatkozóan. 1971-ig szerkesztésemben nyolc kötet látott napvilágot, átlagosan 6-15 ív terjedelemben; azóta 2002-ig összesen 25-re emelkedett a megjelent kötetek száma. A Veszprém megyei múzeumi szervezetben is lényeges változás történt. A Bakonykutatás országos visszhangja és sikere arra késztetett az 1960-as évek vége felé, hogy a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságon belül önálló természettudományi múzeumot létesítsek. A megyei vezetők felkérésére a múzeum létesítési tervét („alapítólevelét") szövegeztem meg, amit egyhangúan tettek magukévá az illetékesek, élükön Baski Sándor megyei tanácselnök-helyettessel. Veszprém városban nem akadt a múzeum elhelyezésére alkalmas épület vagy épületrész, ezért a létesítés helyét Zircen jelölték ki, éspedig a cisztercita apátsági épületben. Az új múzeum „Bakonyi Természettudományi Múzeum" néven 1972-ben alakult és nyílt meg, mely a veszprémi Bakonyi Múzeum természettudományi osztályának a jogutódja. 16