Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria

Háromporzósak. 19 virágúak. fénylő aranyszín-sárgák, ritkán a pelyvák tövén lilásak. Pelyvái a virágoknál rövidebbek ; az alsók egyerűek, a felsők hároraerűek és hosszabbak. Tokiászának mindkét csücske röviden szálkás; van továbbá szálkája még a hátán is. Terem mezőkön, cserjésekben szórványosan az egész országban. 6. Más honi fajok : T. carpaticum (Host) R, et S., — distichophyllum (Vili.) Beauv. Pázsitos séd-búza. — DescJiampsia caespitosa (L) Beauv. — (Gyepes nápicz, éra- vagy szűk-perje, pázsit-perje. — Aira caespitosa L.) — 60. Jcép. 4. 5 — 100. Töve sűrű gyepet hajt. Levele keskeny, szálas, szinoldalán igen érdes, erősen kiemelkedő erekkel. Bugája terebélyes ;^gai vizszintesen elállók, szintén érdesek; kalászkái világosbarnák, lilásan befuttatva. Szálkája körülbelül akkora mint a pelyvája. Terem mezőkön, erdőkben, utak szélén az egész országban. 6—7. Más honi fajok: D. flexuosa (L.) Trin. Közel áll hozzá a nápicz, Aira L. nem, a capillaris Host., caryopliyllea L. s más honi fajokkal. Hamvas pákhordó. — Weingaertneria canescens (L.) BernJi. — (Corynephorus canescens. (L.) Beauv. — Buga-bur, bunkó-pót, arany- vagy ezüst-perje, hamvas vagy szürke nápicz.) — 61. Jcép. ©. 15 — 50. Töve gyepes. Levele serteszerűvé van öszszegöngyölödve, hamvas. Nyelvecskéje hosszúkás, kihegyezett.Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló ; szine változó, fénylő szalmaszin-sárga vagy ezüstszin-szürke. Szálkája buzogányformán megvastagodott. Terem szikár mezőkön, futóhomokon az egész országban, de nagyon szórványosan. 6. Taréjos fésűperje. — Koeleria eristata (L.) Pers. — 62. Jcép. 4. 25—60. Sűrűn gyepes ; hüvelye gyapjas, levelei pillásak vagy legalább szélükön érdesek. Bugája fűzérszerű, töve felé megszaggatva. Kalászkái sárgásfehérek, fénylők; pelyvája kihegyezett, szálkás vagy szálkátlan. Terem homokos, szikár mezőkön az egész országban. 6 — 7. Más honi fajok: K. ciliata Kern., — glauca (Sclik.) DC., — gracilis Pers., — phleoides Pers. Bókoló gyöngyfű. — Melica nutans L. — (Függő léhapót, gyöngy - perje, gyöngy-pázsit, mézes-fű.) — 5. t. 6. Jcép. 4. 30—60. Töve taraczkot hajt. Szára és levélhüvelye kissé érdes; nyelvecskéje igen rövid, barnaszinű. A levél szine és széle érdes. Hosszúkás kalászkái egy oldalra függők; pelyvái pirosasbarnák, szélökön fehérek, hártyásak. Tokiásza fűnemű, zöld, öterű. Terem lombos erdőkben az egész országban. 5—6. Más honi fajok: M. altissima L., — ciliata L., — nebrodensis Pari., — picta Koch, — transsylvanica Schur, —- uniflora Retz. Fedó' nád. — PJiragmites communis Trin. — (Bog-nád, borda-, homok- vagy tető-nád.) — o. t. 4. Jcép. 2\. 1 —3'5 m. Tőkéje vaskos, csaknem fás. Taraczkja néha messze kúszik. Szára igen kemény. Levele szálas, hosszan kihegyesedő. Bugája nagy, virításkor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái barnák, lilásak, ritkán rozsda-, vagy fahéjszinűek. Terem álló és lassan folyó vizekben és partján, mindig csoportosan, a »nádasokat« alkotva. 7—8. Fednek vele házat, főleg tanyai kunyhót, használják az épitkezésben a menyezetek készítéséhez, ezért helyenként szaporítják is. Egy kat. hold körülbelül 150 k-t jövedelmez. Csomós ebír. — Dactylis glomerata L. — (Villás ebír, eb gyógyulás, kutyaperje.) — 59. Úri aranyzab. 60- Pázsitos sédbúza. 61. Hamvas pákhordó. 62. Taréjos fésűperje. 3''