Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria

20 Háromporzósak. 4. t. 3. k. 4. 30—120. Töve sűrűn gyepes. Levelei keskenyszálasak, hamvasak és érdesek. 3 — 5 virágú kalászkái csomósak; kocsányai vaskosak, érdesek. Külső pelyvája egyerű, tokiásza öterű. Terem mezőkön, erdőkben az egész országban. 5 — 6. Közönséges kőperje. — Sclerochloa dura (LJ Beauv. — 63. kép. ©. 12—15. Szára lecsepült, hamvaszöld; levélhüvelye lapított, nyelvecskéje igen rövid. Bugája 2—3 cm h., kalászszerű, néha csomós. Alsó pelyvája 3-erű, a felső 7 —9-erű. Terem utak mentén. tajDosott legelőkön hazánk déli felében egészen az északi hegyvidékig. 5 — 6. Egynyári perje. — Boa annua. L. — 64. kép. ©, O-10-30. Töve gyepes. Szára alul térdelt, levele 2—5 mm széles, kihegyezett; hüvelye kissé összenyomott. A felső levelek nyelvecskéje hosszabb, mint az alsóké. Kalászkája 3 - 7-virágú, zöld vagy lila. Bugája rendszerint egy oldalra konyuló; tokiásza keskeny, tojásdad, letompított. Terem utak mentén, szántóföldeken , kertekben az egész országban. 4—10. Sovány perje. — Boa triviális L. — 4. t. 1. kép. 4. 50—100. Töve taraczkot hajt. Szára hengeres, a levélhüvelyekkel együtt kissé érdes. Levelei 2—5 mm szélesek, nyelvecskéjök hosszúkás, kihegyezett. Kalászkák 3—4-virágúak. zöldek, esetleg lilásak; ágacskái igen érdesek. Tokiásza 5 kiemelkedő érrel. Terem mezőkön, főleg kissé vizenyős réteken az egész országban. 6 —7. Réti perje. — Boa pratensis L. — 60. kép. 4. 30—100. Töve hosszú taraczkot hajt. Kissé összenyomott szára és a levélhüvelyek simák. A felső levél hüvelye sokkal hosszabb mint a lemeze. Levelei alul érdesek; nyelvecskéjök rövid, csonkított. Bugája laza; az alsó örvében rendesen 5 ág van; kalászkája 2—5 virágú. Terem mezőkön, réteken; hazánk legközönségesebb füveinek egyike. 5—6. Gumós perje. — Boa bulbosci L. — (Borsókás perje.) — 21. 10—40. Szára a töve felé gumószerűen megvastagodott, meddő hajtásoktól körülvéve ; melyeknek levelei jóval keskenyebbek mint a virágos száréi. Bugája virágzáskor szétterpedt, később összeboruló. Kalászkái 4 —6 - virágúak, zöldek, vagy bibor-,violaszinnel vannak befuttatva, majdnem mindig kileveledzők (var. vivipara) és sajátságos külsőt kölcsönöznek a növénynek. Pelyvái gyapjasak. Terem napos mezőkön, utak mentén az egész országban. 5 — 6. Más honi fajok: P. alpina L., — attica Boiss. et Heldr., — badensis Haenk., — caesia Sm., — cenisia Ali., — compressa L., — Chaixii Vili., — hybrida Gaud.. — laxa Haenk., — minor Gaud., multiflora Rclib., — nemoralis L, — pannonica Keru., — palustris L., — pumila Host, — sterilis MB., — ursina Vei., — violacea Bell. Kis-kalászú tö'tippan. — Eragrostis minor Host. — (Alfafű; bajuszpázsit, keselyperje.) — 66. kép. ©. 15—45. Szára lecsepült v. felegyenesedő. Levélhüvelye alul ritkásan szőrös, fölül sűrűn pelyhes. Kalászkái 8—20-virágúak ; 5—7 mm. hosszúak és csak 2 mm. szélesek; zöldek vagy rendesen lilásan befuttatvák. Pelyvák hosszúkás, kihegyezettek ; tokiásza tompított. Szántóföldeken, utak szélén az egész országban közönséges. 7 — 8. Más honi fajok : E. major Host (megastachya Link), — pilosa (L.) Beauv. Kék pipafü. — Molinia coerulea (L.) Mnch. — (Kék perje.) — 67. kép. 4. 15—100. Töve terjedő. Szára csak közvetetlen a gyökér fölött bütykös. Bugája 20 — 40 cm hosszú, keskeny; kalász63. Közönséges köperje. 64. Egynyári perje. 65. Réti perje. 66. Kis-kalászú tőtippan.