Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
III. Osztály: Háromporzósak. Triandria
16 Háromporzósak. hogy tokiásza igen hegyes, és forgója még jóval nagyobb erővel csavarodik: a legelő állatokra, főleg juhokra veszedelmes lehet. Oroszországban óriási kárt tesz, hazánkban pedig már HABERLE figyelte meg 1823-ban egy czeglédi uradalomban, hogy e növény termései a juh bőrén áthatolva, húsát, zsigereit átfúrják s végre a juhok elhullását okozzák. Terem az előbbivel. 5—6. Más honi fajok: S. aristella L., — Lessingiana Trin. et Bupr. Zilált kásafű. — Milium effusum L. — (Pongyola v. ziláltfejű köles-perje.) — 5. t. 3. kép. 2f. 100—150. Töve terjedő; szára vékony és fényes. Zilált bugája nagy, 30 cm h. és terebélyes; többnyire 5 ágú örvökkel. Kalászkái aprók (3 mm.), pelyvái érdesek. Terem erdőkben, főleg nyirkos helyeken az egész országban. 5—7. Szagos borjupázsit. — Anthoxanthum odoratum L. — (Két-hím pázsit, porodapár.) — 5. t. 1. kép. 2\. 30—50. Gyepes töve számos csomóban álló szárat növeszt. Keskeny levelei alapjuk felé pillásak. Bugája hosszúkás, fűzérszerű. Kalászkája barnás; külső pelyvái kihegyezettek, csak az ereken szőrösek, a belsők egészben szőrösek és a toklásznál alig hosszabbak. Porzóinak száma csak 2. Terem az ország összes hegyvidéki kaszálóin és legelőin. 5—6. Erős cumarin-szagával a szénának kellemes, úgynevezett szénaillatot kölcsönöz. Mezei ecsetpázsit. — Alopecurus pratensis L. — (Búzaperje, komócsin, rókafark. vadperje.) — 5. t. 2. kép. 2\. 50—100. Töve rövid taraczkot hajt. Bugája hengeres, egy-egy ágán 4—10 kalászkával. Pelyvái lándsásak, kihegyezettek, tövükön összenőttek, élükön szöszösen pillásak. Szálkája még egyszer akkora mint a kalászka. Portokjai violaszínűek, végre barnulok. Terem mezőkön, kivált kissé nedves réteken az egész országban. 5 — 6. Más honi fajok : A. agrestis L., — fidvus Sm. (ruczaperje), — genicidatus L. (gombos fenyer, libafű). Búbos bajuszfű. — Crypsis aculeata L. Ait. — (Tövisperje.) — 48. kép. ©.3-35. Szára lecsepült bokros ; levélhüvelye bő, lemeze többször hoszszabb s kivált a felső leveleké árszerűen kihegyesedő ; mindkét oldalán ritkás, hosszú szőrökkel. Nyelvecskéje csak pillás szőrök alakjában van meg. Bugája tömött, gombos, 15 mm széles és csak körülb. 8 — 9. mm hosszú. Virága 2 porzós. Terem a Nagy- és Kis-Alföld szikesein, tócsák körűi, különösen ártereken. 7—9. Más honi fajok: C. alopecuroides Pill, et Mitterp. (ruczaperje), — schoenoides L. Mezei komócsin. — Phleum pratense L. — (Macskafarkú per je, réti lóperje, timóthfű.) — 49. kép. i\.. 30 — ] 00. Levele puhaszőrű, szélén érdes. Bugája hengeres, 3—17 cm h. Pelyvái hoszszúkásak. élükön sertésen 49. Mezei komócsin. 50. Taraczkos tippan. pillásak; ferdén bemetszettek és hirtelen szálkában végződök. Szálkája a pelyvának csak egy harmada. Terem kaszálókon, mezőkön az egész országban. 5—6. Más honi fajok : Ph. alpinum L., — bulbosum (L.) Bicht., — Miclielii AIL, — montanum Koch (ciliatum Pourr.), — paniculatum Huds. (asperum Vili.), — pldeoides L. (Boehmeri Wib. — plialaroides Koel., (veres nadrág). Taraczkos tippan. — Agrostis alba L. — (Bokrétapázsit, fehér tippan, harmatpázsit, harmattartó szélfű, szörfű.) — 50. kép. 2\. 15—90. Száraz, szikár helyeken néha csak 4—6 cm. Töve taraczkot és gyepet hajt; levelei keskenyek, szalagformájúak, érdesek; nyelvecskéje hosszúkás, hosszabb a szárlevelek szélességénél. Bugája virágzáskor szétterpedő, elvirítás után összeboruló; kocsányai érdesek. Kalászkái fehéresek vagy violaszinűek. Pelyvái rendszerint szálkátlanok. Terem mezőkön, erdei réteken az egész országban, főleg a hegyvidékeken. 5 — 6. Más honi fajok; A. alpina Scop., — canina L., — dubia Leers., — rupestris All., — vinealis Schreb., — vulgaris With. 48. Búbos bajuszfű.
