Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XXI. Osztály: Egylakiak. Monoecia

ligylakíak. 191 egyik növényen csak porzós, másikon csak termő virágok vannak. Lecsüngő füzérei akkorák vagy hosszabbak mint a levélnyél. Terem parlagokon, utak szélén, erdőkben, gyepűkben, helyenként egész irtásokat belep. 7—9. Rostjaiból fonalat készíthetni. Összevagdalt s korpával kevert zöld részeivel baromfiakat is etetnek és sertéseknek is adják. Más honi faj : U. Kioviensis Bog. (Bollae Kanitz, radicans Bolla.) B) Fás növények. Télizöld puszpáng. — Buxus sempervirens L. — (Kuruszpán, téli zöld. — Term. r.: Puszpángfélék. Buxaceae.)— 525. kép. 2—3 m. Örökzöld levelei bőrneműek, hosszúkás tojásalakúak, vagy kerülékesek és keresztbe átellenesek. Virágai aprók, sárgászöldek ; rendesen több porzós, és 1—2 termővirág fejlődik egy és ugyanazon levél hónaljában. Hazája Nyugat-Ázsia. Dél-Európában elvadulva él, nálunk kertekbe ültetik. A metszést jól bírja, ezért virágágyak szegélyezésére és sövényül használják. 3—4. Savanyú eper. — Morus nigra L. — (Bécsi szeder, dudafa, szedereper, törökszeder, fekete eperfa. — Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) — 59. t. 2. kép. 1). 4—6 m. Levelei nagyon változók; szíves tojásalakúak, egyszerűek vagy öblösen szabálytalanul karéjosak, fűrészesek és mindkét lapjokon pelyhesen érdesek. Gyakran kétlaki. Termő virága két bibéjű. Termései bíborfeketék, savanykásak, _ ehetők. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk, kivált hazánk déli felében ültetik, udvarokon, s kertekben is. Közönségesen a selyemeperre oltják, hogy magasabb törzsii fát neveljenek belőle. 5 _6. 52ő. Selyem eper. Selyem eper. — Morus alba L. — (Fehér eper, selyem szederfa, fehér szederfa, olasz szeder. — Term. r.: Eperfafélék. Moraceae.) — 526. kép. 6—12 m. Ágai az előbbiénél 525. Télizöld puszpáng. vékonyabbak, rügyei kisebbek. Levele változó, szíves tojásdad, kerekded, egyenetlenül fűrészes, szabálytalanul öblösen karéjos, kopasz. A kocsánya körülbelöl olyan hosszú, mint a termés. Termése rendesen kisebb, mint vanyű eperé; a nemesített fajoké azonban nagyobb, rendesen fehér, de lehet szürkés, lilás, sárga, piros és fekete is; mindég édes izű. 5. Hazája szintén Kelet-Ázsia. Hazánk déli felében nagy mennyiségben ültetik utczákra, utak mellé; sövénynek is. Levelével etetik a selyemhernyót, miért is országszerte tenyésztik, sokféle faj változatban. Mézgás éger. — Alnus glutinosa (L.) Gärtn. — (Fekete beregfa, mezgés eger. — Term. r.: Nyirfafélék. Betulaceae.) — 59. t. 3. kép. 18—20 m. Ha szabadon fejlődik, a koronája kúpalakú; kérge táblásán repedezik. Levele viszszás tojásalakú; alapja ék módjára keskenyedik és ép, egyebütt egy-kétszer fogas, hegyén lekerekített vagy kevéssé öblös; fiatalon ragadós, később sima és fonákán csak az érzugokban gyapjas. 3—4 porzós barkája a gallyak végén csüng; ibolyás v. pirosbarna-színű. Termő barkái aprók, gömbölyűek. Termése ál toboz, mely a következő tavaszig a fán marad. Virágainak bimbói már az előző év őszén jelennek meg. Terem mocsaras, árteres helyeken az egész országban, főleg az Alföldön. 2—4. Fája vízi- és bányabeli építkezésre alkalmas. Hamvas éger. — Alnus incana (L.) DC. — (Fehér éger, egerfa. — Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) — 6—24 m. Kérge kevésbbé repedezik. Levele tojásdad, vagy kerülékes, kihegyezett ; alapja lehet ékalakú is, de rendesen lekerekített; kétszer-fűrészes. Levele fiatalon mindkét lapján szőrös, nem ragadós, végre felül kopasz, fonákán szürkén szőrös, A termő fürtök szélső füzérei csaknem ülők. Különben az előbbivel megegyezik. Terem patakok, folyók mentén hazánk magasabb hegyvidékein. 4—5. Havasi éger. — Alnus viridis (Vill.) DC. — (Nyír éger, zöld éger. — Term. r.: Nyírfafélék. Betulaceae.) — t) — %. 1—5 ra. Törzse gyakran heverő. Levelei tojásalakúak vagy kerülékesek, kisebbszerűek, tompahegyűek, kétszer és élesen fűrészesek; fesléskor ragadósak. Tavaszszal megjelenő porzós barkái zöldesek. Érett áltoboza hoszszúkás, hengeres. Makkocskája szárnyas. Tenyészik hazánk összes havasain és magas hegységein, kivált a keleti hegyvidéken. Túl a Dunán Vas vármegyében. 4—5. Más honi faj: A. pubescens Tsch. Ebbe a rendbe sorolható: Atriplex (XXI. o. 5 r.), Arum (XXI. o. 1 r.), Ludivigia (IV. o. 1 r.), Parietaria (IV. o. 1 r.), Sanguisorba (IV. o. 1 r.), Viscum (XXII. o. 4 r.).