Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXI. Osztály: Egylakiak. Monoecia
192 Egylakiak. 5. rend: Öt-, egészen sokporzósak. Pentandria—Polyandria. A porzók száma öt vagy több, szabadok. A) Vizi növények. Füzéres süllőhínár. — Myriophyllum spicatum L. —(Süllőfű, tókefe, vízi kapor, tóborosta. — Term. r.: Süllőhínárfélék. Halorrhagidaceae.) — 527. kép. 2\. 1—2 m. Az iszapban terjedő töve számos ágat hajt, melyek részben ra víz alatt maradnak, részben a.víz színére emelkednek. Örvös levelei számos hajszálsze^ű levélkéből vannak összetéve. A vízből csak kevéssé kiemelkedő virágos szára felső részében porzós, alsó részében termő virágokat visel. A portokok előbb bíborszínűek, végre sárgák. Tenyészik árkokban, tócsákban, nagyon szórványosan az egész országban. 6—8. pectinatum Schur, — ver527. Füzéres süllőhínár. Más honi fajok : M. ticülatum L. Közönséges tócsagaz. — Ceratophyllum demersum L. — (Birkafarkfű, bozontka, szarvas locsa, borzhinár, locsagaz. — Term. r.: Tócsagazfélék. Ceratophyllaceae.) — 528. kép. 2^. 50—100 cm. Számos szárat fejleszt, melyek fölemelkednek a víz mélyéből és mindjárt a víz szine alatt nagy, sötétzöld leveles bojtokat képeznek. Örvös levelei villás ágúak. A levelek hónaljában fejlődő zöld virágai aprók és mindenik sok kis pikkelyszerű lepellevelektől van körűifogva. Termései nem hártyásak, tojásalakúak, 3 tüskével, még pedig két horgas tüske a termés tövén, egy a csúcsán fejlődik. Tenyészik árkokban, tócsákban, lassan folyó vizekben szórványosan az egész országban. 7— 9. Más honi faj: C. submersum L. Nyíllevelű nyílfű. — Sagittaria sagittifolia L. — (Csókfű, vízi nyíl, — Term. r.: Hidőrfélék. Alismaceae.) — 59. t. 4. kép. 2\. 30—125 cm. Minden levele tőlevél, melyek hosszúnye528. Közönséges tócsagaz. lűek, dárdásak és hosszan nyilasak; a vízbeliek keskeny lándsásak. A tőkocsány végén több virágörv fejlődik. Virágai fehérek, kissé pirosasak. Porzói számosak, sárgák; a kisebb, jelentéktelen külsejű termő virágok rövidebb kocsányokon a porzós virágok alatt állanak. Terem álló vizekben, folyók holt ágaiban, kiöntéseiben szórványosan az egész országban, kivált a lapályon. 6 — 7. B) Lágyszárú szárazföldi növények. Tatár disznóparéj. — Amarantus viridis L. — (Eperparéj, eperspenót, kövér amaránt, czigányparéj. — Amarantus Blitum L., AlbersiaBlitum (L.) Kunth. — Term, r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) — 529.kép. ©.15—30 cm. Szára ágas és terebélyes, felemelkedő ; kopasz. Levele tojásdad-rhombos, kikanyarított élű. Zöld virágai a levelek hónaljában csomókban fejlődnek ; a végsők vaskos, levéltelen fűzért alkotnak. Murvái a lepelnél rövidebbek, termése nem kovád fel. Tenyészik házak körül, főleg hazánk nyugati felében. 7 — 8. Dudva disznóparéj. — Amarantus retroflexus L. — (Term. r.: Disznóparéjfélék. Amarantaceae.) — 530. kép. ©. 15 — 120 cm. Levele hosszúnyelű, nagy és tojásalakú. Igen tömött füzérei zöldek, szártetőzők, vagy a legfelső levelek hónaljában fejlődnek. A murvák tüskés szálkában végződnek, még egyszer olyan 530. Dudva disznóparéj. 529. Tatár disznóparéj.
