Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

Előszó - Tájékoztató - A növény testrészei

Tájékoztató. XIII nek egyenesen lomblevél-alakúak is. Alakjok, elhelyezésük és a virág vagy virágzathoz való helyzeti viszonyaik szerint megkülönböztetjük a murvákat vagy murvalevéleket, melyek hónaljában fejlődik és áll a virágot hordó ág, a kocsány ; az elöleveleket, melyek rendesen a kocsányon a virág közelében állnak (viola), sőt egyes esetekben a murvával együtt egészen a virág közelében állnak úgy, hogy csészeszerű helyzetet foglalnak el és külső csészének (mályva, szamócza) neveztetnek; gallérlevélnek nevezzük az ernyősök virágzatában a kocsányok alatt körben álló murvaleveleket; fészekpikkelyeknek a fészkes virágzatúak fészkeit körülvevő murvákat. Burokleveleknek hívjuk az egész virágzatot védő, nagy levéllé vagy levelekké fejlődött felleveleket (hagyma, kontyvirág). Sok esetben a virág körül helyezkedve pótolják a virágtakarót is (fűtej, a pázsitfüvek tokiásza, pelyvája). A fellevelek rendesen zöldek, de lehetnek színesek is (csormolya). A levélállás. A leveleknek a száron való elhelyeződését levélállásnak mondjuk. A levelek állása lehet olyan, hogy egy csomón csak egy levél áll, vagy olyan, hogy egy csomón két, vagy több levél áll. Az első esetben, ha a csomók egyes levelei a száron két sorban helyezkednek (kálmos, hárs) kétsorban váltogatok (v. váltakozók); ha pedig több sorban állnak szórt állásúak. Ha a csomón két levél van, átellenesen állnak ; ha pedig az egymás feletti csomók levelei a száron négy sort alkotnak, keresztbe átellenesen állnak (valamennyi ajakos). Ha egy csomón kettőnél több levél van, a levélállás örvös (galaj). Ha nagyon megrövidült szártagű hajtás csomóin állnak, akkor csomósán, nyalábosan helyezkednek el, (borbolya, veresfenyő), ha a tőke csúcsán állnak mint a rózsa szírmai akkor rózsában állanak (pitypang). A virág. A virág tulajdonképen nagyon megrövidült és többé-kevésbbé módosult ág, mely az ugyancsak módosult leveleket, a virágleveleket viseli és ezek közt különösen a mag képződéséhez szükséges porzót és termőt, vagy legalább az egyiket; csak nagyon kivételesen nélkülözi mind a kettőt. A porzót és termőt védő leveleket virágtakarónak mondjuk, mely a legtöbb virágon kétféle: külső, durvább, kisebbszerű és rendesen zöld, a csésze; és a belső, nagyobb, gyöngébb és színes, a párta. Azt az ágrészt, mely a virágot hordja, kocsánynak mondjuk. Ha ezek a részek mind megvannak a virágon, a virágot hiánytalannak mondjuk, ha pedig bármely része hiányzik, hiányos a virág. Ha a kocsány hiányzik, ül, vagyis kocsánytalan a virág. Ha a virágtakaró egyszerű, avagy a csésze és párta egyenlő, lepelnek nevezzük, ha teljesen hiányzik, csupasz a virág. Ha a porzó és termő együtt van a virágban, a virág kétivarú (pároséltű); ha csak egyik, vagy másik van meg, egyivarú (özvegy), még pedig, ha csak a porzó van jelen, a virág por sós, ha csak a termő van meg, termös; ha a virágban sem porzó, sem termő nincsen, meddő. (E névvel különben azokat a virágokat is szokták jelölni, a melyekben a termő meg van ugyan, de különböző okokból magfejlesztésre alkalmatlan.) Ha egy-egy növényen vagy csak porzós, vagy csak termős virágokat találunk: kétlakinak nevezzük (kender, fűzfa); ha a porzó és a termő külön-külön virágokban, esetleg külön virágcsoportokban van, de mégis egy és ugyanazon növényen, azt egylakinak hívjuk (mogyorófa, kukoricza). Találhatunk olyan növényeket is, melyeken némely virágokban együtt van a porzó és termő, másokban csak porzó, vagy csak termő,, sőt mind a háromféle virág is föllelhető, egy és ugyanazon növényen ezek a felemás-virágúak. (Polygamia, kevert-virágúak.) A kocsány kiszélesedő részét, melyen a virág részei fejlődtek, virágvaczoknak (virágtanyának) hívjuk. Ha a közös vaczkon több virág van együtt (például a fészkesekén), virágzati vaczok a neve. A csésze rendes alakjáról kapta a nevét; lehet azonban csöves is; ha pedig többlevelű, akkor egyes levélkéi, esetleg karéjai, sallangjai csillagosan is állhatnak. Néha lehull már a bimbó feslésekor (mák) hullatag; ezért jó a pontos vizsgálathoz bimbót is gyűjteni. Ha a csésze még a termésen is megvan, maradó, ha a termésen már nincs meg, lehulló. A csésze sokszor színes, gyakran helyettesíti a csökevényes, vagy más czélra szolgáló, például mézfejtővé módosult pártát (sisakvirág, gólyahír). A párta állhat különálló úgynevezett sziromlevelekből,, ilyenkor vált vagy többszirmú; ha nem áll több részből, akkor egy szirmú vagy forrtszirmú (például csengetyűke). A sziromlevél alsó elkeskenyedő része a köröm, széles része a lemez. A vált szirmú virág lehet sugaras (hérics), keresztes (retek), pillangós vagy csónakos (borsó), rózsavirágú (alma) stb. A forrtszirmú virág alakja lehet gömb (afonya), harang (hóvirág), bögre (gyöngyike), gyüszü (gyűszűvirág), csö (nadálytő), tölcsér (szulák); nyelves, ha alsó részében csöves, felső része nyelvalakú (fészkesek), szája lehet ajakosan metszve (zsálya), csöve lehet csukott (a gyujtoványon a duzzadt ínytől, a nefelejtsen és sok érdes levelűn a torokpikkely éktől). A párta lehet sarkantyús, esetleg egyik vagy több sziromlevele sarkantyúban végződik. A lepel lehet csészeszerű (szilfa), pártaszerű (hóvirág),pelyvaszerű (sás), pikkelyszerű (mogyoró). A pártán belül álló sziromnemű levelek a mellékpártát képezik. Ez fejlődhetik ama hártyaszerű függelékből, mely némely sziromlevélen