Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
Előszó - Tájékoztató - A növény testrészei
XIV Tájékoztató. azon a helyen nő, hol a párta lemeze a körömbe megy át és a mely megfelel a fűlevél nyelvecskéjének (nárczis), továbbá porzókból (parnasszia), torokpikkelyekből (borágó). Ha a virág csak egyetlen egy irányú vágással metszhető két részarányos félre, akkor kétoldalú részarányos v. zygomorph (gyujtovány); ha sok irányban lehet két-két teljesen egyenlő részre metszeni, csillagos vagy küllösen arányos vagyis actinomorph (csipkerózsa); lehet szabálytalan is (macskagyökér) ha két egyenlő részre nem metszhető. A porzó két részből áll: a szálból és portartóból (portok, porzacskó, porhon), ha portok ja nincs, meddő vagyis álporzó. Ha a virágban levő porzóknak mind a száluk, mind a portartójok egymástól külön áll, nincsen összenőve, a porzók szabadok; ezek lehetnek egyenlő vagy különböző hosszúak. Ha a száluk össze van nőve, a következő esetek lehetségesek : valamennyi egy nyalábba nőtt: egy falit ás (mályva), kettőbe, —- a különálló akár csak egy szál is számít — kétfalkás (borsó és a legtöbb hüvelyes); ha kettőnél több nyalábba nőttek, akkor sokfalkásak (orbánczfű). Ha a portartók nőttek csővé, akkor csőporzósnak mondjuk a virágot. A portokok a szálon különbözőképen helyezkedhetnek el és különbözőképen nyilnak fel, nevezetesen a virág belseje vagy kerülete felé. A termő egy vagy több termőlevél összenövéséből keletkezik; részei a többnyire gömbölyű, tojásalakú vagy elliptikus magház, a magház tetején levő, rendszerint vékony bibeszál, s ennek a végén egy v. több gömbölyű buzogány vagy más alakú bibe.] Ha a bibeszál hiányzik, a bibe ül. A magház lehet egy- v. többüregü, egy- és többrekeszü. A több üregű magházban az üregek teljesen elkülönültek (alma), a többrekeszü termésben az üregek közlekednek egymással (mák). Ha a virág ágrésze úgy fejlődött, hogy a magház közvetetlen a kocsány végén, a csúcsán áll és alatta helyezkedik el a csésze, a párta és a porzó, akkor a magház felső állású, a virág pedig alúl álló (alsó állású, hypogyn), ellenben, ha a magház felett helyezkedik el £L CS6SZ6 ? cl párta és a porzók, akkor a magház alsó állású, a virág pedig felül álló (felső állású, epigyn) végül lehet a virág termőkörüli (perigyn), ha a besüppedt termő körül kiemelkedő vaczok szélen helyezkednek el a virág részei (szilva.) A virágzat. A virágok vagy magánosan állhatnak, pld, murvák hónaljában, vagy több áll együtt közös tengelyen a szár bizonyos rendszerű ágain, vagyis virágzatot alkotnak. A fontosabb virágzatok a következők: 1. Füzér. A virágok kocsánytalanok és a megnyúlt tengelyen ülnek. Alakjai: a kalászka, virágai pelyvásak; több kalászkának egy tengelyen való elhelyeződése adja a kalászt (ez már öszszetett füzér, pl. a legtöbb pázsitfű virágzata); — a barka virágai hiányosak és a porzók elporzódása vagy a termés érése után egészben hull le (fűz); a torzsa virágzat tengelye vaskos, húsos (tengeri), rendesen egy vagy több buroklevél takarja. 2. Fürt. A fűzértől abban különbözik, hogy a virágok kocsányosak. A tipikus fürtön a kocsányok nagyjában egyforma hosszúak; a' sátorozó fürtön a szélsők oly hosszúak, hogy a virágok körülbelül egy magasságban állanak, a buga pedig kúpalakú fürt, alsó része t. i. összetett fürt, felső része pedig egyszerű. A füvek bugájának ágai sokszor egészen rövidek, úgy hogy az összetett virágzat füzérnek látszik; ekkor álfűzérnek mondjuk. 3. Ernyő. A kocsányok a szár csúcsából erednek és úgy állanak mint az ernyő küllői (cseresznye, som); ha az elsőrendű küllők végén újra sugarasan álló másodrendű kocsányok vannak, összetett ernyő keletkezik (kapor); ha a virágok kocsánytalanok, gombvirágzat (fejvirágzat) áll elő (gubóvirág, lóhere); ha a kocsánytalan virágok a virágtengely erősen kiszélesedő vaczkán ülnek szorosan egymás mellett és az egész virágzatot a murvapikkelyek övezik, fészkesnek mondjuk. 4. Kunkor és forgó. Ha a szár vége felé közvetetlen a virág alatt csak egy oldalág fejlődik, ennek végén képződő virág alatt ismét csak egy oldalág nő az előbbi elágazással mindég egyazon oldalon s a további elágazás is ugyanezen terv szerint folytatódik, a miért az egész virágzat okvetlen bekunkorodik: kunkor virágzat áll elő (nefelejcs). A csiqafürt vagy forgó abban különbözik az előbbitől, hogy az oldalágak mindig váltakozva, az előbb keletkezővel ellenkező oldalon mutatkoznak, nem kunkorodik tehát, mert mindig visszafordul, zegzugos (harmatfű). 5. Bog. A szár virágban végződik, a virág alatt egymással szemben két hosszabb oldalág fejlődik, melynek mindenike ismét virágban végződik és alatta ismét egy-egy hosszabb ág fejlődik: kettős bog virágzat (Silene). A bog ágai is sokszor igen rövidek, és a bogvirágzatok a két átellenes levél hónaljában úgy helyezkednek el, hogy örveknek látszanak (árvacsalán). Ha a bogas virágzat főágai a kocsánynak majdnem egy pontjából erednek és több oldalága kettős és egyes bogvirágzatokba mennek át mindig virággal végződve, melyek végül közel egy sikba jutnak mint az összetett ernyőn, akkor bogernyő keletkezik (bodza). Ha az ágak igen rövidek, akkor a gombvirágzathoz hasonló és csemböknek mondjuk (aranka). Sokan a virágzatokhoz sorolják a tobozt is (fenyők), melynek pikkelylevelei fásak, és a tobozbogyót (boróka), melynek összenőtt pikkelyei
