Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XIV. Osztály: Kétfőporzósak. Didynamia
124 Kétfó'porzósak. sen fűrészesek; felső lapjok ritkásan szőrös és fényes, fonákuk csak az ereken szőrös. A levelek sokkal hosszabbak, mint a hónaljukban fejlődő és egyoldalra konyuló virágörvei. A csésze felső fogai igen rövidek. A párta fehér és hosszabb a csészénél. Terem sziklás, cserjés helyeken hazánk déli vidékein. 7 —9. Kellemes czitromszagát a méhek ép úgy szeretik, mint a macska-mentáét, ezért ültetik a méhészek. Borzas pereszlény. — Satureja villosa (Pers.) SimJc, — (Erdei-, gyöngy- vagy macskamenta, mezei csombor, mezei démutka. — Calamintha villosa Pers. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 341. kép. ©,©, 10—3ö cm. Szára rendesen lecsepült és főleg a virágzat táján lefelé irányuló szőröktől szőrös. Levelei rendszerint mindkét végük felé ékformán keskenyedők; pelyhesek vagy gyengén borzasok. Murvái lándsásak, aprón fűrészesek. Virágai többnyire 6-virágú örvökben fejlődnek. Csészéjének a csöve kampós szőröktől borzas; kétajkú és a torka alatt be van fűződve; bordái kiemelkednek és felső ajkának 3 foga nem mindig elálló. A párta liláskék. Illata erős. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. 6—9. Borsfű pereszlény. — Satureja vulgaris (L.) Fritsch. — (Szöszös fű. — Clinopodium vulgare L. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 39. t. 341. Borzas pereszlény. Konya vicsorgó. — LcitJiraea squamaria L. — ; (Alattomos fogacsán, pikkelyes farontó, rejtekvirág. — Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) — 40. t. 1. Jeep. 2f. 8—25 cm. Tőkéje húsos, ugyancsak húsos rövid pikkelyekkel, melyek széle vísszagöngyölt és üreget zár; ez üregben mirigyszerű szőrszálak vannak. Szára egyszerű, pikkelyleveles, felső része mirigyesen gyapjas. Az egész növény pirosas; virága is pirosas. Terem lombos erdőkben rendesen csoportosan és igen gyakran, alig emelkedik ki a lombból. Gyökere lombos fák, kivált a mogyoró és a bükk gyökereit támadja meg és belőlök élősködik. 3—5. Nagy szádor. — OrobancJie major L. — (Vajvirág, istennyilafű, kenderkökörcsin, köcsögfű, misegyertya, nagy ökörfarkfű. — Orobanche Echinopis Pane. —- Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) — ©.* 27—70 cm. Az egész növény pirosas- vagy rozsdaszínű. Szára főleg a közepe táján sűrűn pikkelyes; pikkely levelei a szárhoz simulok és hosszabbak mint a fedetlen szártagok. Füzére sokvirágú, tömött, csak legalsó virágai állnak néha lazán. A párta, többnyire 2 cm. hosszú, halvány vagy sötét rózsaszínű és a porzók eredő helye fölött alig, vagy egyáltalán nem tágul. Élősködik szamárkenyéren (Echinops) és búzavirágfajokon. Az északi vármegyékben nem fordul elő. 6—8. * Az évelő növényeken éló'sködő fajoknak gyakran több évre van szükségök, míg virágot fejlesztenek. 7. kép. 2\. 30—60 cm. Szára rendesen egyszerű, sűrűn és puhán gyapjas. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek. Bíborpiros virágai tömött, sokvirágú örvökben fejlődnek. A csésze kétajakú, hegyes és szőrös murvák fogják körül; csöve nincs befűződve. Terem száraz, vagy kissé nyirkos erdőkben, gyepükben az egész országban. 7—9. Kerti pereszlény. — Satureja Jiortensis L. — (Bécsi rozmaring, borsfű, borsika, borsos szátorja, bors csombor, kerti méhfű, szádorja, — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 342. kép. ©. 15—40 era. Szára rövidszőrű, igen ágas. Levelei keskenylándsásak, rövidnyelűek, mirigyesen pontozottak, piílásak és puhák. Virágai (2—5) a levelek hónaljában fejlődnek. A párta kékesfehér, torkában pirosan pontozott. Déleurópai növény, melyet helyenként konyhai használatra kertbe ültetnek. 7—10. Más honi fajok: S. Baumgartenii (Simk.), J. AVagn., — Bolnokensis (Simk.) J. Wagn., — cana (Stev.) J. AVagn., (Thymus graveolens MB.), — grandiflora (L.) Scheele, •— hungarica (Simk.) J. AVagn., — intermedia (Baumg.) J. AVagn., — Jahniana (Simk.) J. AVagn., — Kitaibelii Wierzb., — Pulegium (Eoch.) J. AVagn., — thymifolia Scop. (rupestris AVulf.). E rendbe sorolható: Verbena (XIA 7". o. 2. r.). 342. Kerti pereszlény. 2. rend: Kovadó termésnek. Angiospermia. Termésök rendszerint tok, mely érés után rendszerint kovád.
