Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

Előszó - Tájékoztató - A növény testrészei

XII Tájékoztató. A lemez alakja lehet kerek (XI. 3.), kerekded (XIX. 2.), kerülékes (XV. 4.), tojásalakú (191. kép), visszás tojásdad (285. kép), szíves (104. kép), visszás szíves (XXVIII. 6.), háromszögletű (XVI. I.), rhombos (VII. 5.), vesealakú (131. kép), nyilas (XVI. 1.)? dárdás (115. kép), hosszúkás (103. kép), lándsás (107. kép), szálas (minden pázsitfű levele), tűalakú (erdei fenyő), áralakú (boróka), kardalakú (nőszirom). Éle lehet ép, ha rajta semmiféle bemetszés nincsen ; legfeljebb elálló szőrszálak állnak rajta, a mikor a lemez pillás. Ha az éle, illetőleg a széle kissé be van metszve, de a bemetszés a lemez felének külső harmadáig nem terjed, lehet fürészes (csipkerózsa), ha a bemetszés és a kiemelkedés szegletes, csipkés (131 kép), ha a bemetszés szegletes, a kiemelkedés pedig íves, fogas (114 kép) ha a bemetszés íves és a kiemelkedés hegyes. A bemetszésnek mind a három módja lehet apró, nagy, finom, durva, sőt lehet kétszeres és kevert is, pl. csipkésen fűrészes. E három esetben maga a levél lemeze még ép, osztatlan. Osztott levél általában az, a melynek féllemeze a szélén, illetőleg külső harmadán túl kisebb-nagyobb mértékig be van metszve, részletekre osztva. A bemetszés foka szerint megkülönböztetjük a hasadt levelet, melyen a bemetszés alig ér a féllemez feléig (287. kép.), az osztott levelet, melyen a bemetszés túl ér a féllemez felén (331. kép) és a hasogatott (szeldelt, szabdalt) levelet, melyen a bemetszés majd egészen a levél közepéig ér, úgy hogy sokszor csak alig észrevehető lemez-szegély kapcsolja össze a lemez részeit (fecskefű). A hasadt levél részeit hasáboknak, vagy még inkább karéjoknak, mondjuk és a hasadt levelet karéjosnak, az osztott levél részeit részeknek, a hasogatott levélét pedig szeleteknek vagy sallangoknak mondjuk. A bemetszések és a részek különböző viszonyai szerint még más elnevezéseket is használunk; így Öblösen karéjos a levél, ha a bemetszések öblösen ivesek (tölgy), kaczuros, (agyaras) ha a részek nem egyenlők és hegyükkel a levél töve felé irányulnak (pitypang), sallangos, ha a szeletek hosszúak és nagyon keskenyek (pipitér). Az osztott levelek hasábjai vagy úgy helyezkednek el, mint a tenyéren az ujjak és ekkor ujjasan, vagy tenyeresen osztottak (juhar), vagy pedig a levélnyélre illetőleg a levél főerére merőlegesen és akkor szárnyasán osztott, hasadt vagy szeldelt a levél (tölgy). A lantalakú levél hasadt vagy osztott vagy hasogatott levél, mely hegye felé ép (káposzta). A levélen rendesen egy nyelet és rajta álló egy lemezt különböztetünk meg; ez az egyszerű levél; ha közös nyélen több lemez fejlődik, az összetett levél keletkezik, A közös nyélen levő levelek egyenként levélkék. A levélkék az őszi lombhulláskor sokszor külön-külön, egyenként hullanak le a közös nyélről (pl. bokrétafa). Az összetett levél kétféle: ujjasan vagy tenyeresen összetett, a midőn a közös nyél hegyén helyezkednek el a levélkék (lóhere, bokrétafa, szamócza) és szárnyas vagy szárnyasan összetett, a midőn a levélkék a meghosszabbodott közös levélnyél, a gerincz, két oldalán foglalnak helyet. Áz ujjasan összetett levél levélkéinek száma rendesen állandó és így lehet hármas, négyes, ötös, hetes; lehet, hogy a levélkék ismét tenyeresen osztottak, akkor a kétszeresen v. háromszorosan tenyeresen összetett levelek származnak. A szárnyas levelek lehetnek járatlanul vagy párosan szárnyasak. Páratlanul szárnyas, ha a közös nyél végén egy levél áll. A levélkék állhatnak átellenesen vagy váltakozva. Ha a levélkék nem egyenlő nagyok, hanem nagyobb és kisebb levelek váltakoznak, félbeszárnyas, vagy szaggatottan szárnyas a levél (burgonya). Sajátságos összetétel az ölbefogott levél: a közös nyél kétágú és a szélső levélkék a közbeesőket közrefogják (hunyor). Egy-egy növényen gyakran különböző alakúak a lomblevelek, leginkább különböznek egymástól a tő- és szárlevelek, vizbeli és légbeli levelek (felemáslevelű növények). Az erezet lehet egyenlöközü, mikor több ér lép a levél lemezébe és ezek egymással párvonalosan haladnak, ('pázsitfüvek, tulipán, hóvirág); ujjas, mikor a fóer tövén több ágra oszlik, melyek rendszerint a levél karéjaiba futnak (224. kép), szárnyas, mikor a levélnyél folytatásában álló ér, a f'óér két oldalából egész hosszában erednek a mellékágak (225. kép). A mellékerekböl ismét ujabb, de vékonyabb erek erednek, melyek többnyire egymással egybekapcsolódva hálózatos, vagy reczés erezetet alkotnak. A lomblevél gyakran módosul is. Leggyakoribb módosulása, mikor a szárnyasan összetett levél nyele, illetőleg gerincze csúcsán, vagy csúcsa felé kacscsá alakul (borsó), a midőn a levélkék helyét is kacsok foglalják el (ágaskacs). De módosulhat akként is, hogy az egész levél tövissé válik, pl. a borbolya és a pöszméte ágán, a midőn hónaljukban rövid hajtásokon csomósán állanak a levelek. A fellevelek. A száron a lombleveleken felül, tehát az ágak végén vagy vége felé virágok fejlődnek. A virág vagy virágzat tájában fejlődő levelek a fellevelek, melyeket, mivel a virágokat, vagyis a bimbókat feslésük előtt beborítva védik, fedölevéleknek mondják. Gyakran oly kicsinyek, hogy csak pontos vizsgálattal fedezhetők fel, sőt hiányozhatnak is; sok esetben azonban tekintélyes nagyságot is elérhetnek. Legtöbbnyire apró pikkelylevelek alakjában fejlődnek, de lehet-