Kontschán Jenő – Ujvári Zsolt: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 32. - A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái (Acari, Mesostigmata, Uropodina, Gamasina, Sejina és Antennophorina) (Zirc, 2013)
Előszó
ELŐSZÓ A Bakony természettudományi kutatásának eredményei sorozat kötetei negyvenöt éve látnak napvilágot, közzétéve azokat az egyes csoportokra vonatkozó ismereteket, melyek az 1962 óta folyó Bakony-kutatási program eredményeként váltak ismertté. Számos kutató több évtizede munkálkodik a Bakony feltárásán, az utóbbi időszakban - a programnak új lendületet adva - több fiatal is bekapcsolódott a feltáró munkába. Olyan taxonok vizsgálata is megkezdődött, melyeket korábban még nem kutattak a hegységben. Erre jó példa Kontschán Jenő és Újvári Zsolt munkája, melyben egy országosan is kevéssé ismert csoportról tesznek közzé adatokat a Bakonyról és a Dunántúli-középhegység más tájairól. A dolgozat az atkák alosztályába, a Mesostigmata rendbe sorolt négy csoport fajait tárgyalja, melyeknek hazánkból 334 faja ismert. A szerzők ebből 122 atkafajt közölnek a Dunántúli-középhegységből, közöttük 9 olyat is, melyet Magyarországról korábban még nem ismertünk. A kimutatott fajok kétharmadáról új adatokat is szolgáltatnak, külön érdemes kiemelni az Urojanetia dentata nevü atkát, melyet tudományra új fajként korábban az első szerző írt le. A dolgozat amiatt is nagy figyelmet érdemel, mert alig ismert ízeltlábúcsoport fajaival foglalkozik. Ezek a mikroszkopikus méretű állatok nagy fajgazdagságban és nagy egyedszámban élnek a talajban, mégis kevéssé ismerjük őket. A szerzők a fajok ismertetésén túl a korong- és nyűgatkák gyűjtését, morfológiáját is tárgyalják, könnyen érthető formában, ugyanakkor szakszerűen. A közölt ismeretek megértését számos ábra és fotó segíti, így a munka tudományos értékén túl fontos tudományos ismeretterjesztő jelleggel is bír. A 78 ábrának jelentős részét az egyes fajokról készített elektronmikroszkópos fotók teszik ki, ezek a képek jól szemléltetik a talajatkák emberi szem előtt rejtett világának meglepő formagazdagságát. A dolgozat első szerzőjét 17 éve ismerem, amikor néhány hónapig együtt dolgoztunk a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, ekkor derült ki, hogy mindketten ugyanabból a Komárom-Esztergom megyei városból származunk. Jenő korábban több rovarcsoporttal is foglalkozott, így nappali lepkékkel és rákokkal is, míg végül eljutott a talajban élő atkák kutatásához. Hazai gyűjtéseken túl számos külföldi expedícióban is részt vett, Albániába többször is visszatért. Az itt gyűjtött anyagoknak — és kitartásának - köszönhetően máig mintegy 100 tudományra új atkafajt írt le. 2001-2010 között az MTA-ELTE Zootaxonómiai Kutatócsoportjában dolgozott Mahunka Sándor akadémikus mellett, aki e kötet lektoraként melegen ajánlotta figyelmünkbe Újvári Zsolttal közösen írt munkáját. A szerzőknek további eredményeket, az olvasóknak pedig sikeres elmélyülést kívánok e kevéssé ismert, érdekes állatok megismeréséhez. Kutasi Csaba Zirc 2013. 05. 09. 8
