Podlussány Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 30. - A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera, Brachyceridae, Curculionidae) (Zirc, 2007)

Kutatástörténet

„Otiorrhynchus tristis Scop., Z.-Tapolcza" = Otiorhynchus (Otiolehus) tristis (Scopoli, 1763) - aranyszőrű gyalogormányos; „Otiorrhynchus maxillosus Gyll., Veszprém" = Otiorhynchus (Prodeminus) maxillosus Gyllenhal, 1834 - őszes gyalogormányos. A többi adatot irodalmi adatként említem a gyűjtési adatok felsorolása végén (KUTHY 1897). Valószínűleg sokkal több bakonyi adat létezett Kuthy munkája során, de sajnos a közönséges fajoknál nem sorolt fel lelőhelyeket; ehelyett azt írta, hogy ,JFrequens" vagy „Communis". Az akkori cédulaadatok nem túl beszédesek (pl. „Keszthely/Kuthy"); se évszám, se fajnév nem található a bogarak alá tűzve. A mai követelmény az, hogy a preparált bogár alatt (nem csak egy füzetbe vagy gyűjtési naplóba írva) szerepeljen az, hogy hol, mikor és ki gyűjtötte a bogarat. A precízebb gyűjtők még feltüntetik a gyűjtési módszert, esetleg növénytársulást, tápnövényt is. Ujabban földrajzi koordinátákat, sőt a gyűjtési engedély számát is feltűzik a bogár alá. A Fauna Regni Hungáriáé megjelenése után tizenegy évvel, 1907-ben Wachsmann Ferenc „Pápa és vidékének bogárfaunája" című munkájában már 197 fajt említ a Bakony hegységből. A fajok nagy része valószínűleg Pápa környékéről való, de a felsorolt gyűjtőhelyek között Zirc, Fenyőfő, Kék-hegy, Kőris-hegy, Ugod, Koppány, Pápa-Teszér, Bakonybél és Somlyóhegy is szerepel. A térképen ezek a lelőhelyek elég messze vannak Pápától. Felsorolom azokat a fajokat, melyeket csak Wachsmann említ a Bakonyból: „Otiorrhynchus curvipes Stierl.", ma Otiorhynchus (Prilisvanus) krattereri Boheman, 1843 (csak a Retyezátban él); „Otiorrhynchus corvus Boh.", ma Otiorhynchus (Prilisvanus) corvus Boheman, 1843 (Északi-Kárpátokban él); ,ßarypithes styriacus Seidl." (nem él a Bakonyban); ,Acalles lemur Germ." (Észak-Európában él); ,Mylacus globulus Boh." (elírás, mert ilyen faj nincs a katalógusokban). Ezeknél a fajoknál biztosan állítható, hogy téves határozásról vagy téves lelőhelyekről van szó. Néhány faj a régi szinonim nevén szerepel. Wachsmann lelkesedése a táj élővilágának megismerésére azonban példamutató. Idézek egy mondatot tőle: „A terület gyűjtéseink mellett is még alig átkutatott és megérdemelné, hogy már szépsége és eredeti vadonsága révén is, rendszeres kutatás tárgyát képezné." Óhaja nem vált be, mert a mai napig szinte senki sem gyűjtött Pápa környékén. Wachsmann Ferenc és öccse, János után 30 évig csupán néhány szórványos gyűjtés történt az egész Bakonyban. Az 1930-as, 40-es években a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet kutatói, illetve Székessy Vilmos, Biczók Ferenc és Mihályi Ferenc eredményesen gyűjtöttek a Tihanyi-félszigeten (SZÉKESSY 1943). Kaszab Zoltán a Tihanyi-félszigeten és Zirc környékén, majd később 1961 júniusában Tátikán (Zalaszántó) végzett gyűjtései voltak jelentősek. A Bakony faunájának kutatását 1962-től nagyon meggyorsította „A Bakony természeti képe" kutatási program. A kutatás ötlete és megszervezése Papp Jenő nevéhez fűződik. Papp Jenő ma már a gyilkosfürkészek specialistája, de akkoriban szorgalmas bogárgyűjtő is volt, amit a Bakonyi Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményében található sok-sok általa gyűjtött bogár bizonyít. Tóth László is gyűjtött ormányosbogarakat, melyek egy részét le is közölte a Balaton-felvidék bogárfaunájáról írott dolgozatában (TÓTH 1968). A Veszprémből Zircre költöző Bakonyi Természettudományi Múzeum vezetője Tóth Sándor lett. Az eredményes kutatáshoz már akkor sem volt megfelelő létszámú gyűjtő és kutató, ezért Tóth Sándor az amatőrökhöz fordult, akik közül néhányan jelen-