Podlussány Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 30. - A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera, Brachyceridae, Curculionidae) (Zirc, 2007)

Kutatástörténet

tős gyűjtőmunkába kezdtek. Az akkori Bakony-kutatásról és kutatókról részletes visszaemlékezés olvasható A 40 éves „A Bakony természeti képe" kutatási program című kiadványban (BAUER és KENYERES 2002). A rovarcsoportokról írott dolgozatok kezdetben a Veszprém megyei múzeumok közleményeiben láttak napvilágot, majd 1982-ben jelent meg Zircen a Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis első száma Tóth Sándor szerkesztésében. Ha jól emlékszem, 1975 őszén, a Balaton-felvidéken, Retezár Imre barátom telkén néhány amatőr gyűjtő szalonnát sütött, amikor felvetődött a Bakony-kutatáshoz való csatlakozásunk. Tóth Sándortól tudtunk „A Bakony Természeti Képe" kutatási programról, és gondoltuk, céltudatosan és főleg engedéllyel gyűjteni mindenkinek hasznára válik. Rövidesen rendszeres gyűjtésbe kezdtünk először a Balaton-felvidéken, majd a Bakony többi kistáján (a Keleti-, a Déli-, az Északi-Bakonyban, később a Keszthelyi-hegységben). A Fenyőfői Ősfenyves is az egyik kedvelt kutatóhelyünk volt (3. kép). Gyűlt a nagy mennyiségű bogáranyag, melynek feldolgozásával lassabban haladtunk, mint a gyűjtéssel. Zircen szekrényeket, szabványdobozokat kaptunk, ahol felállítottuk a múzeum gyűjteményét. Az én feladatom az ormányosalkatú bogarak rendbetétele volt. A preparálás és felcédulázás után kezdődtek a problémák a határozással. A cickányormányosok (Apionidae) családjában való sikeres eligazodásom felbátorított arra, hogy az ormányosbogarakat (Curculionidae) is megismerjem. Hamar észrevettem, hogy a faunafüzetek (ENDRŐDI 1960a, 1961a, 1961b, 1963a, 1968, 1971) elavultak, tele vannak téves információkkal. Tévútra vezetett a szakirodalom, amikor például a Phyllobius pyri aberrációjaként közölt Phyllobius vespertinus önálló fajnak bizonyult, vagy még meglepőbb volt, amikor a Phyllobius seladonius faj hímjét Phyllobius longipilis néven Endrődi Magyarországon is előforduló fajként ismertette, holott ez utóbbi csak Dél-Olaszországban él. De az is meglepő, amikor a Prisistus obsoletus faj szinonimjaként tüntette fel a Ranunculiphilus faeculentus fajt. Feltűnt továbbá, hogy sok faj hiányzik a faunafüzetekből, soknak (40%) megváltozott a neve. Ezt felismerve, később - a Fauna Regni Hungáriáé megjelenésének 100 éves évfordulójára írt fajlistámban (PODLUSSÁNY 1996) - 150 faunánkban új fajt publikáltam. Az összefoglaló munkát a Bakony ormányosbogár-faunájáról még nem mertem megírni. Kuthy Dezső munkájának mintájára Endrődi Sebő megírta „Az ormányosbogarak (Curculionidae) kárpátmedencei lelőhelyadatai" című faj- és lelőhelylistáját (ENDRŐDI 1959, 1960b, 1961c, 1969, 1970). Kuthy bakonyi adatai tehát kiegészültek Endrődi adataival. Sok az átfedés, de az adatok száma jóval nagyobb lett, bár ezek az adatok sem „bőbeszédűek", csupán a faj és egy település nevét említi a szerző. Idő hiányában az 1980-as évek végétől egyre ritkábban jártam a Bakonyba, mert aktív résztvevője lettem nemzeti parkjaink kutatásának. Sikeres külföldi gyűjtőútjaim is egymást követték. Az adatok gyűjtését azonban nem szüneteltettem. Szórványos gyűjtések, sőt különböző programok „melléktermékeként" sok új adat, sőt újabb fajok gyarapították a Bakony ormányosbogár-listáját. Ilyen faj volt a Neoplinthus tigratus (Rossi, 1792), újabban Neoplinthus porcatus (Panzer, 1798) (57. kép), melyet Kutasi Csaba gyűjtött és közölt először a Bakonyból (KUTASI 1999). A közelmúltban Tihanyból is publikáltak ormányosbogarakat (SZÉL és KUTASI 2003). A Bakonyi Természettudományi Múzeum (BTM) által végzett literi biomonitoring vizsgálat során dolomitgyepekből és fenyvesekből 5 éves talajcsapdaanyag ormányosbogarait határoztam meg. Ezen kívül üzemi és felhagyott bakonyi almaültetvények csapdaanyagait