Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Bevezetés

BEVEZETÉS A szitakötők a legősibb rovarrendek jelenlegi képviselői. Az első fajaik mintegy 300 millió évvel ezelőtt, a földtörténet karbon korszakában jelentek meg a földön. A maiaknál jóval nagyobb testűek voltak. Európából a legismertebb maradványuk a felső-karbonban élt Meganeura monyi, melynek teste 30 cm, szárnyának fesztávolsága 66 cm volt. Pontos ismereteink nincsenek arról, hány fajuk élhetett a Földön. A rendelkezésre álló leletek azonban azt tanúsítják, hogy az idők folyamán a fajgazdagságuk fokozódott, testméretük viszont ezzel párhuzamosan csökkent. Az eddigi maradványok alapján, 13 nemhez tartozó mintegy 100 ősszitakötő fajt tartanak nyilván a jura időszakból. 1. ábra: Mintegy 150 millió évvel ezelőtt, a perm és a jura közötti időszakban élt ősszitakötő lenyomata a solnhofeni lemezes mészkőből Az egykor a vizeket benépesítő ősi szitakötők a földtörténet során kihaltak. A földön jelenleg élő taxonok számát 5-6 ezerre becsülik. Közülük sok - főleg a trópusi őserdőkben - még a jövőben vár felfedezésre. A kifejlett szitakötők szárazföldi rovarok. A Zygoptera alrendbe tartozó egyenlőszárnyúak, más nevükön kisszitakötők, többnyire gyenge repülők, tenyészőhelyüktől általában nem távolodnak el messzire. Az Anisoptera alrendbe tartozó egyenlőtlenszárnyú nagyszitakötők általában kiváló repülők, kifejlődési helyüktől gyakran igen nagy távolságokra elkóborolnak. A szitakötők imágói rendszerint élő rovarokkal táplálkoznak. Zsákmányukat általában a levegőben ragadják meg, a kisebbeket már repülés közben elfogyasztják, a nagyobbakkal alkalmas helyre letelepszenek. A kifejlett szitakötőkkel ellentétben, lárváik szinte kivétel nélkül vízben élnek. A szitakötők életük során sajátos ún. tökéletlen átalakuláson (hemimetabólia) mennek keresztül. A nőstények által lerakott tojásokból az embrionális fejlődés során előlárva képződik, az abból kibújó lárva fajoktól függően, akár több évig él. Az érett lárva elhagyja addigi életterét. Leggyakrabban a vízből kiálló növényen (néha a talajon vagy köveken) rövidebb-hosszabb nyugalmi állapot után a lárva bőre felreped, és a nyíláson kibújik az imágó. A frissen kibújt szitakötő bőre még puha, hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy megszilárduljon. Ugyancsak fokozatosan