Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)

Bevezetés

alakulnak ki a szárnyai is. Ha ez a folyamat lezajlik, következik a szűzrepülés és érés, majd a párkeresés, a párzás és a tojásrakás. A jelen kötetnek nem célja a szitakötők szervezetének és életmódjának részletes leírása. A szitakötők mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban a legjobban feldolgozott rovarcsoportok közé tartoznak. Faunánk viszonylag fajszegénynek mondható, az Európából nyilvántartott taxonoknak csupán valamivel több, mint a felét (65 faj) mutatták ki Magyarország területéről. Ehhez képest a Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötőfaunája gazdagnak nevezhető, mivel a két tájegységen (jelenlegi ismereteink szerint) a hazai fajok 89, 2%-a (20 Zygoptera és 38 Anisoptera) előfordul. A szitakötő lárvák egy-egy élőhelyen való előfordulását elsősorban biotikus tényezők szabják meg. Közéjük tartozik a tenyészővíz növényzetének és a rendelkezésre álló táplálékforrásnak a minőségi és mennyiségi összetétele, más ragadozó szervezetek (elsősorban halak) jelenléte stb. Az abiotikus tényezők közül meghatározók lehetnek pl. a víz hőmérséklete, kémiai összetétele, a sótartalma, az áramlási viszonyok, az aljzat minősége, szemcsemérete. A kifejlett szitakötők életére és aktivitására elsősorban az időjárási tényezők vannak hatással. Külön kell szólni a szitakötők életét negatív, esetenként pozitív módon befolyásoló emberi tevékenység jelentőségéről. A szitakötők különösen az élőhelyek sokszínűségének csökkenésére reagálnak érzékenyen. A sokszínűséget kedvezőtlenül befolyásolhatják a különböző műszaki beavatkozások, pl. mederkotrás, mederrendezés, partvédelem, növényállomány gyérítés, intenzív halasítás, a szervesanyag tartalom jelentős növekedésével járó vízszennyezés, ami az oxigéntartalom csökkenéséhez is vezethet. Nem hallgathatjuk el, hogy az ember főleg az utóbbi egy-két évtizedben számos, a szitakötők szaporodása szempontjából is kedvező feltételeket teremtő vizes élőhelyet hozott létre. Itt nem csupán az erdészet által esetenként vaditató céljából létesített kisebb-nagyobb tározókra, vagy az ugyancsak szaporodó mesterséges horgászvizekre gondolunk. A jólét növekedésének egyik velejárójaként, a magánemberek által saját telkükön épített, és az esetek nagyobb részében szépen gondozott kistavak is örvendetesen gyarapodnak. Ha állandó vízutánpótlásuk biztosított, télen nem eresztik le a vizüket és betelepítik mocsári növényekkel, eléggé mozaikosak, akkor néhány év alatt szépen elszaporodnak bennük a szitakötők is. Számos jó példát lehetne említeni, mind a Bakonyból, mind a Balaton-medence területéről. A szitakötők fontos szerepet töltenek be az anyagforgalomban. A lárvák és az imágók egyaránt ragadozók. A kifejlett szitakötők különösen hasznosak az ember számára káros rovarok (csípőszúnyogok, legyek, bögölyök, molylepkék, levéltetvek stb.) pusztításában. Kétségtelen, hogy lárváik esetenként károkat okozhatnak halastavakban és horgászvizekben, főleg a halivadék pusztításával. A szitakötők általában jól jelzik a tenyészőhelyek minőségében bekövetkező változásokat. Ezért a természet- és környezetvédelemben kitűnően használhatók állapotfelmérésekre, élőhelyek minősítésére. Ehhez hozzájárul az is, hogy az emberek többsége számára is jól ismert, látványos állatok. Viszonylag kevés fajuk van, ezek nagy részét a kutató már terepi megfigyeléssel azonosíthatja, nem kell feltétlenül begyűjteni őket.